A taxis szubkultúrával kevés szakirodalom foglalkozik, és azok is csak inkább az 1990-es taxisblokáddal foglalkoznak. Emellett speciálisan a női taxisofőrök sem állnak a kutatások középpontjában. Mindezek miatt kezdtem el kutatni ezt a témát, illetve személyes érdeklődésem és tudásom is vezetett a téma választása felé. Dolgozatom elméleti részében foglalkoztam a szubkultúrákkal általában és speciálisan a taxis szubkultúrával. Bemutattam, hogy milyen úton és milyen követelményeknek megfelelően válhat valaki taxissá. Ezek után tértem rá a gender témára. Ebben a részben foglalkoztam a nők hagyományos szerepeivel, a nőkkel szembeni társadalmi elvárásokkal és sztereotípiákkal. Ezen kívül röviden írtam a férfiak és a nők közötti különbségekről a munka világában. Dolgozatom empirikus felében leírtam a kutatásom módszertanát, majd a készített félig strukturált interjúk elemzése következett, ahol interjúkból vett szó szerinti idézeteket is bemutattam. Interjúim jó hangulatban teltek és gazdag válaszokat kaptam. Alanyaim főleg a kereset és a munkavégzés szabadsága miatt kezdtek bele ebbe a munkába, és mindenkinél szerepet játszott egy taxis ismerős vagy családtag. A taxis szubkultúrával kapcsolatban elmondták, hogy a taxisok összetartanak, ha baj van, de egyben egymás konkurensei is, így egymás ellen is dolgoznak. A női taxizás előnyeként említették, hogy az utasok pozitívabban állnak a női sofőrökhöz, mint a megszokott férfi taxisokhoz. Másrészt a hátrányok főleg az éjszakai taxizáskor mutatkozik meg, amikor gyakran ittas férfiak az utazáson kívül mással is megpróbálkoznak, de ezt jól kezelik alanyaim. Végül alanyaim közül, aki jelenleg taxizik, ők mind azt mondták, hogy amíg csak lehet ezzel szeretnének foglalkozni.