Szakdolgozatom az 1980-as évtized képzőművészeti ihletésű, angol barokknak elkeresztelt irányzat reprezentánsai tükrében vizsgálja a képzőművészet és a filmművészet egymáshoz való viszonyát. Vizsgálódásaim fókuszpontját Derek Jarman: Caravaggio és Peter Greenaway: A rajzoló szerződése című alkotása képezik. A Caravaggio-ban a festő képeinek kialakulástörténetén keresztül analizálom a filmkép meta-jellegét és a stilizáció működését, s a posztmodernhez köthető vonásait átvezetem A rajzoló szerződésére, felvázolva a lehetségesnek vélt distinkciókat, párhuzamokat a művészek: festő és rajzoló alkotásai között. Az eltűnés és a megjelenés, a lét és a nem lét tulajdonságainak keresztútján vázolom megfigyeléseim, s próbálom elhelyezni a posztmodern irányzat repertoárjában. Feltett szándékom, hogy következetesen tárgyalom a filmek dramaturgiáját, jelentőséget tulajdonítva a nem narratív funkcióknak is. Továbbá érintem a társművészetek szerepét s a szerzői film sajátosságait. Végül megpróbálom összehasonlítani Jarman és Greenaway alkotói stílusát.