Dolgozatomban a Munkaidő szabályozását és gyakorlatát szeretném bemutatni a Magyar és az EU- s szabályok összehasonlításával. Álláspontom szerint a választott téma nagyin érdekes és sokszor nagyon bonyolult is. Fontosnak tartom ezen szabályok pontos ismeretét, hisz mondhatjuk a téma valamilyen szinten valamennyi embert érint. A mindennapi idő lineáris, homogén, kiszámítható, megvásárolható és osztható. A hajnaltól napnyugtáig tartó munkanap helyett fontos a pontos óraidő ismerete és beosztása. Az idő az ipari kapitalizmusra való átmenetben nyeri el fegyelmező jellegét, amikor a munka feladatokhoz mért időbeosztását óra szabályozza. A mai világban is fontos a munkavállaló részéről a megfelelő fegyelmezettség. A munkaidő kitölti az időnk nagy részét, kialakítása megterhelést okoz, szociális és családi életünkre is kihat. Az anyagi ellenszolgáltatáson kívül a munka sok más előnnyel jár, strukturálja a dolgozó idejét, ezen kívül társadalmi kapcsolatokat, kollektív célt, azonosságtudatot és rendszeres tevékenységet kínál számunkra. A munka törvénykönyve szerint a munkát csak olyan időtartamban lehet végezni, hogy a munkavállaló egészségét, testi épségét ne károsítsa. Fontos az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklése, káros hatásának csökkentése. Kell egy egységes és átfogó megelőzési stratégia a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra kiterjedően. Ma már általában a cégek megrendelésre dolgoznak, nincs már tömegtermelés. Ez is befolyásolja a munkaidő kialakulását. Az üzletek nyitva tartása is megváltozott. Az új technológiáknak köszönhetően már a munkavállaló bárhol elérhető, így már az is érdekes kérdéseket vet fel, hogy egyáltalán mikor vagyunk munkában. Sokan már otthonról dolgoznak. Tehát mondhatjuk számos megoldás alakult ki jelenlegi társadalmunkban. Meg kell jegyeznem, hogy a 21. században megjelent a munkaalkoholizmus fogalma, amely új világunknak betegsége. Semmiképp nem szerencsés, ha a munkaidő túlságosan kötött, de az sem jó, ha túl szabad, az az ideális, ha optimális megterhelés ér egy munkavállalót. Az egészségvédelmi határértéket a nemzetközi gyakorlatban és tudományosan megalapozva nyolc órás munkaidőre, és negyven órás munkahétre számolták ki. A szellemi munkánál figyelembe kell venni a célirányos, tartós információfeldolgozást, a készenléti állapotot (mekkora a felelősség, veszély), a szellemi megterhelést, a pszichés terhelést, az alkalmazkodást a munkafeladathoz, a monotóniát, a telítődést, az alkalmazkodási elégtelenséget, azaz a stressz faktort. Az Európai Parlament is foglalkozott a munkaidő kérdésével, erről szól a munka minőségének és termelékenységének javítása a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia. Sürgős szükség van a vasárnapi munka munkavállalók egészségére gyakorolt hatásának tudományos vizsgálatára, amely konstrukció érvényt is szerzett magának hiszen 2015.március.15-től elrendelték a bevásárlóközpontok, üzletek zárva tartását, amely egyes emberek számára megkönnyebbülést, hiszen nem kell vasárnap dolgozniuk, másrészt mások számára jelentős nehézséget okozott. Egyes vélemények szerint fontos a munkaidőkeret alkalmazása. Azért érdemes munkaidőkeretet alkalmazni, mert a rendkívüli munkaidővel kapcsolatos költségek csökkenthetők. Lehetőség van, a heti pihenőnapokat rugalmasan kiadni, illetve lehetőség van a pihenőidő megválasztására is. A munkaidőkeretet és a hozzá kapcsolódó munkaidő szervezéssel kapcsolatosan alkalmazott pontos szabályokat a munkáltató egyoldalúan határozza meg. A munkaidőre, a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokról az a közkeletű vélekedés, hogy a munkajognak ez a legbonyolultabb része, amelyet mélységében igazán csak azok értenek, akik a napi gyakorlatban ténylegesen foglalkoznak vele. Ugyan a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény(Mt.) megalkotásakor a legfontosabb törekvés az volt, hogy a munkaidőre vonatkozó szabályok egyszerűbbek legyenek, a piac által támasztott követelményeknek ésszerűbben megfeleljenek. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy az egyes kitűzött célok csak részben valósultak meg. Az Mt. munkaidőre-pihenőidőre vonatkozó XI. fejezete valamelyest valóban egyszerűsítette a jogalkalmazók, főként a munkáltatók életét, azonban számos új értelmezési kérdést is felvetett. A további gondolataimban az európai szabályozás fejlődésére szeretnék áttérni keretbe foglalni ezzel a dolgozatom tényleges címét és mondanivalóját. A jelen dolgozat célja, hogy egy áttekintést adjon az európai szociális dimenzió egy kicsi, de annál jelentősebb szegmense, a munkaidő-szervezés körül a közelmúltban kialakult dilemmákról és az erre adott válaszokról. Hazánk 2004. május.1-től az Európai Unió teljes értékű tagjává vált, így annak jogát is köteles alkalmazni. E hatalmas mennyiségű joganyag nagyobb része a csatlakozás több éves előkészítése során már átvételre került a jogharmonizáció keretében, a fennmaradó rész pedig határidők és kompromisszumok segítségével a jövőben fog bekerülni a hazai jog vérkeringésébe. A tagság életbelépése óta azonban már az Unió jogalkotási rendszerének is részesévé váltunk, ami a korábbi megfigyelő státuszhoz képest aktív, kezdeményező lépések megtételére is feljogosít. A munkaidő-szervezés a hazai munkajognál jóval tágabb keretben jelenik meg közösségi szinten, mégpedig a "szociális biztonság" elnevezéssel fémjelzett szociálpolitika részeként. Ennek keretében alkották meg az első munkaidő-irányelvet, amelynek 1993.november.23-án. Az irányelv elfogadása óta, annak tagállami jogba való átültetése, vagy éppen figyelmen kívül hagyása sok következtetést eredményezett és eredményez a mai napig a munkaidő jövőbeli szabályozása tekintetében, és felmerültek olyan problémák, amelyekre sürgősen választ kell adni. Az Európai Bíróság elmúlt években hozott értelmező döntései nyomán a munkaidővel kapcsolatos viták fokozódtak, és arra késztették a jogalkotó szerveket, hogy módosítást eszközöljenek az 1993-as irányelv helyébe lépő, a munkaidő megszervezésének bizonyos szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelven. A jogalkotás folyamata még korántsem zárult le, de az eddig megszületett dokumentumok (javaslatok, vélemények, tervezetek) jó betekintést nyújtanak az előbbiekben felvázolt mechanizmusokba.