Egykoron a népzene a mindennapos élet részét képezte, de a XVIII. század második felére kiszorult a városokból. Kodály Zoltán és Bartók Béla volt az a két zeneszerző, aki a magyar népdalanyag összegyűjtésére és tudományos igényű rendszerezésére vállalkozott népi örökségünk megőrzésének céljából. Később számos népzenei ihletésű zenemű, közöttük zongoradarabok születtek. Míg egyes zeneszerzők saját gyűjtésük során kutatták fel a népzenében rejlő lehetőségeket, mások csupán elődeik kutatási anyagait tanulmányozva nyertek ihletet. Az így keletkezett zongoraművek között egyaránt találhatóak pódiumra szánt és oktatási célzatú darabok is. A zongorairodalomban megjelenő népzene két módon vált a műzene részévé: vagy az eredeti népdalt látták el kísérettel a szerzők, vagy népzenei hangulatú, illetve arra emlékeztető stílusban komponáltak.