A T2DM-hez és az obezitáshoz társuló mikrocirkulációs eltérések vizsgálata napjainkban kiemelt kutatási terület, tekintettel ezen betegségek széleskörű elterjedtségére és az általuk okozott súlyos egészségügyi szövődményekre. Vizsgálatainkba metabolikus betegségben szenvedő (T2DM-es/elhízott, nem diabeteses) egyéneket vontunk be és hasonlítottuk össze, akiket emellett a PNP súlyossága alapján tovább csoportosítottuk (NP mentes/enyhe NP-s/súlyos NP-s betegek). Komplex vizsgálataink során izotópdiagnosztikai ([99mTc]Tc-HMPAO SPECT) és Doppler-ultrahangos módszereket (BHI, c-IMT meghatározás) alkalmaztunk ezen betegek mikrovaszkuláris mintázatainak feltérképezésére, valamint elemeztük a perifériás idegfunkciók, a glikémiás állapot és az antropometriai paraméterek hatásait. Kutatásunk központi kérdése volt, hogy a metabolikus betegségekhez társuló PNP-ben tapasztalt alsó végtagi mikrocirkulációs zavarokat kísérik-e centrális mikrokeringési változások. Eredményeink számos ponton új perspektívát nyújtottak a vizsgált témakörben. Nyugalmi állapotban az agyi perfúzióban nem találtunk szignifikáns különbséget a T2DM-es és elhízott csoportok között. Ugyanakkor a BHT során a diabeteses betegek esetében kisebb mértékű véráramlás-növekedést észleltünk, mely e provokációs teszt által érzékenyebben detektálható, funkcionális központi keringési eltérések jelenlétére utal. Ezzel párhuzamosan a T2DM-es betegek perifériás mikrocirkulációja is szignifikánsan rosszabbnak bizonyult, és ez az állapot szoros korrelációt mutatott a glikémiás paraméterek romlásával. Az antropometriai paraméterek vizsgálatakor az életkort – metabolikus betegségek fennállása esetén – a központi idegrendszeri vaszkuláris eltérések jelentős rizikótényezőjeként azonosítottuk. Továbbá megállapítottuk, hogy a centrális keringési paraméterek értékelésénél a BMI mellett kiemelt fontosságú a hasi zsír eloszlásának figyelembevétele. Tudományos szempontból kiemelkedő megfigyelésünk az a komplex összefüggés, melyet a neuropátia mértéke, a perifériás mikrocirkuláció és a C-peptidszintek között azonosítottunk. Megfigyeléseink szerint a magasabb C-peptidszintek mind a centrális, mind a perifériás keringésre jótékony hatással vannak, mely kedvező hatással magyarázzuk a súlyos-NP-s és elhízott betegek viszonylag jobb perifériás keringési mutatóit. Ellentétben a NP perifériás mikrocirkulációval kapott egyértelmű összefüggésével, nem sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni a központi idegrendszeri mikrocirkuláció és a perifériás neuropátia között. Ez a jelenség arra utal, hogy a perifériás neuropátiával összefüggésben kialakuló mikrokeringési eltéréseket nem követik/kísérik centrális mikrocirkulációs zavarok. Összefoglalva, kutatásunk jelentős mértékben hozzájárul a metabolikus betegségek és a mikrocirkulációs károsodások, valamint a perifériás neuropátia közötti kapcsolatok mélyebb megértéséhez. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a hasi zsír eloszlásának figyelembevétele, a hagyományos BMI-alapú testsúlyértékelés mellett különösen fontos a vaszkuláris kockázatbecslésben. Emellett a C-peptid a mikrokeringésre, valamint a metabolikus folyamatokra gyakorolt hatása alapján új terápiás célpontot jelenthet a T2DM és az elhízás kezelésében, mind a kognitív hanyatlás, demencia, mind az alsó végtagi mikrocirkulációs zavarok megelőzését illetően, személyre szabott kezelési lehetőségeket kínálva a metabolikus betegségekkel élő betegek számára.

Investigating the microcirculatory abnormalities associated with T2DM and obesity is a major research focus today, given the widespread prevalence of these diseases and the serious health complications they cause. In our study we included and compared individuals with metabolic disease (T2DM/obese, non-diabetic) and further grouped them according to the severity of PNP (NP free/mild NP/severe NP). In our complex study, we used isotopic diagnostic ([99mTc]Tc-HMPAO SPECT) and Doppler ultrasonographic methods (BHI, c-IMT determination) to map the microvascular patterns of these patients and analyzed the effects of peripheral nerve function, glycemic status and anthropometric parameters. A central question of our study was whether the lower limb microcirculatory disturbances seen in PNP associated with metabolic disease are accompanied by central microcirculatory changes. Our results have provided a new perspective on a number of issues. At rest, we found no significant difference in brain perfusion between the T2DM and obese groups. However, during BHT, we observed a smaller increase in blood flow in diabetic patients, which may indicate the presence of functional central circulatory abnormalities that are more sensitive to detection by these provocation tests. In parallel, the peripheral microcirculation of patients with T2DM was also found to be significantly poorer, and this condition showed a strong correlation with the deterioration of glycaemic parameters. When anthropometric parameters were examined, age was identified as a significant risk factor for central nervous system vascular abnormalities, especially in the presence of metabolic diseases. Furthermore, we established that when assessing central circulatory parameters, in addition to BMI, it is of particular importance to consider the distribution of abdominal fat. A significant scientific observation was the complex relationship identified between the degree of neuropathy, peripheral microcirculation, and C-peptide levels. We observed that higher C-peptide levels have beneficial effects on both central and peripheral circulation, and this positive impact could explain the relatively better peripheral circulation in patients with severe-NP and obesity. Our results suggest that, in addition to traditional glycaemic markers, the measurement of C-peptide levels may be critical in predicting microvascular complications, which may be explained by the vascular protective effects of C-peptide in diabetes and its potential metabolic benefits in obesity. Another important observation was that, in contrast to the clear association between peripheral microcirculation and neuropathy, no direct connection could be revealed between central microcirculation and the severity of peripheral neuropathy. This phenomenon suggests that the microcirculatory abnormalities associated with peripheral neuropathy are not accompanied by central microcirculatory disturbances. In conclusion, our research has made a significant contribution to a deeper understanding of the links between metabolic diseases, microcirculatory impairment and peripheral neuropathy. Our results have highlighted the particular importance of considering abdominal fat distribution, in addition to traditional BMI-based body weight assessment, in estimating vascular risk. Apart from this, the impact of C-peptide on microcirculation and metabolic homeostasis may represent a new therapeutic target in the treatment of T2DM and obesity, either to prevent cognitive decline, dementia or lower limb microcirculatory disorders, offering personalized treatment options for patients with metabolic diseases.