Minden ország gazdaságában fontos szerepet játszik a monetáris rezsim megválasztása, működtetése. Dolgozatom témája, a monetáris rezsim megválasztásának kérdésére az egyik lehetséges válasz, az euroizáció. Az euroizáció az egyoldalú valuta bevezetések azon speciális fajtája, mely során az eurót egy, az Európai Gazdasági és Monetáris Unión kívüli ország, saját fizetőeszközének megszüntetését követően, hivatalos fizetőeszközévé teszi. A dolgozat során a témakörrel kapcsolatos kérdések megvizsgálását követően választ kapunk arra a kérdésre, hogy valóban jobb út lenne-e az euroizáció az EMU tagsághoz, mint a hagyományos ösvény. Az egyoldalú valuta bevezetések, azaz a dollarizáció, általános bemutatására szolgál a dolgozat első része. Ennek keretében kerülnek tárgyalásra a dollarizáció melletti érvek, melyek közül a legfontosabbak a makroökonómiai stabilitás, hiteles monetáris politika megszerzése, az árfolyamkockázat, valamint a tranzakciós költségek csökkenése. A dollarizáció hatására mélyül a kereskedelmi integráció a dollarizált gazdaság és a kibocsátó ország között. A dollarizációval szembeni érvként említhetjük az önálló monetáris politika elvesztését, a jegybank által korlátozottan betölthető végső hitelező funkciót, valamint a készpénzkibocsátási seigniorage bevételektől való elesést is. Megfogalmazásra kerülnek olyan érvek, amelyek gyengítik ezen ellenérvek érvényességét. az imént említett ellenérvekkel szemben kialakított kritikák is. Az általános jellemzők bemutatását követően a dollarizáció eddigi, valamilyen szempontból kiemelkedő esetei kerülnek bemutatásra, melyekből az alábbi következtetéseket lehet levonni: a dollarizált országok közös jellemzői a kis méret, nyitott gazdaság, földrajzi közelség a kibocsátó országhoz. A dollarizációra pénzügyi instabilitást követően került sor (kivételt képez El Salvador esete, mely stabil makroökonómiai környezettel rendelkezett, és a dollarizációra a gazdasági növekedés fokozása érdekében került sor), majd annak végrehajtását követően minden esetben megfigyelhető, hogy az infláció és a kamatlábak szintje a kibocsátó országok szintjéhez közeledett. A dollarizáció kivitelezésének technikai folyamata a kormányzati döntéstől kezdve az egyes kulcs fontosságú események időpontjának meghatározásán keresztül a logisztikai feladatokig mind bemutatásra kerülnek. A dollarizáció gazdasági hatásai, mind a dollarizált, mind a kibocsátó ország szemszögéből meg lesznek világítva. Az euroizáció a dollarizáció speciális esete, az eddig a dollarizációval kapcsolatos általános megállapítások mind érvényesek az euroizációval kapcsolatban is. Kiemelve, hogy az EU határozottan ellenzi az euroizációs törekvéseket, melyek szerinte aláássák az EMU gazdasági alapját, számos olyan tanulmány született, mely a keleti bővítés során csatlakozott országok szemszögéből vizsgálják meg egy esetleges euroizáció gazdasági következményeit. A hagyományos út és az euroizáción keresztül vezető ösvény összehasonlítása során a maastrichti kritériumokkal kapcsolatos kritika is megfogalmazásra kerül. A kritériumok 1992-es felállítása során az akkori gazdasági jellemzőknek megfelelően felállított kritériumok nem kompatibilisek a keleti bővítés során csatlakozott országok gazdasági érdekeivel, hiszen egy alacsonyabb növekedési pályára kényszeríti azokat. A leginkább bírált inflációs kritériumot a Balassa-Samuelson hatás miatt támadják, annak eltörlését vagy módosítását szorgalmazva, melyre eddig és feltehetően ezután sem lesz semmilyen hajlandóság az EU részéről. Az imént említett tények figyelmen kívül hagyásával megvizsgálásra kerül, az a feltételezett eset, melyben az EU pozitívan állna az euroizációs törekvésekhez. Milyen gazdasági hatásai lennének mind az EU-ra, mind az euroizált országra nézve? Az így végrehajtott konszenzusos euroizáció hatásai pozitívak lennének az EU-ra nézve, viszont kevésbé tűnik kecsegtető ajánlatnak egy nem teljes jogú euróövezeti tagság, az arra amúgy potenciálisan esélyes keleti bővítés során csatlakozott ország számára. A dolgozat végére érve választ kaphatunk a bevezetésben megfogalmazott kérdésre: valóban jobb út-e az euroizáció az euróövezeti tagsághoz, mint a hagyományos ösvény? Némely országok esetében lehet, hogy az előnyök meghaladnák a hátrányokat, de ez nem minden országra igaz egyformán. A kritériumok teljesítése és betartása hosszú távon minden tagállam érdeke. Ennek tükrében, véleményem szerint, az EU megfelelően áll hozzá a kérdéshez, amikor az euroizációt tiltva egyenlő elbánásban részesíti az országokat.