A büntetőjog természetéből fakad az a tény, hogy ez a jogág az állam igen fontos hatalmi eszköze, mivel a legerőteljesebb, legsúlyosabb szankciót róhatja az egyénre: szabadságát a messzemenőkig korlátozhatja, vagy meg is foszthatja attól – akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtva a terheltet. Nem magától értetődő a büntetőjog eszközeinek alkalmazása egy jogrendszerben, mivel annak igazságos érvényesüléséhez a jogállamiság biztosítékai elengedhetetlenek. Az emberi méltóság tekintetében kiemelt szerepe van a büntetőjog területén annak is, hogy a büntetőjog szabályai önkényesen nem használhatóak, az állampolgár szabadságát jogállami garanciák védik. A büntetőjogban a jogalkalmazás során a jogbiztonság és az igazságosság feszültsége gyakran problémákhoz vezethet. Az alkotmányjog által hangsúlyozott jogbiztonság érvényesítése sok esetben sértheti az igazságérzetünket. Gyakran érezhetjük azt, hogy a jogbiztonság elvének égisze alatt akár igazságtalanul menthet föl vagy ítélhet el a bíró terhelteket. A jogbiztonság követelménye azonban nem az igazságosság ellenében jut érvényre, hanem épp annak a tökéletesebb kiteljesedését segíti elő. Szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy a jogállamiság elve hogyan foglalja magában az igazságosság kritériumát. Célom továbbá, hogy bemutassam, a jogállamiság elve általánosan milyen tartalmakat hordoz a jogfilozófiai gondolkodásban, és azok hogyan érvényesülnek a büntetőjog területén – szem előtt tartva azt a tézist, miszerint Magyarországon a jogállamiság garanciái a büntetőjog jogágában rendkívül meghatározóak. A büntetőhatalom jogállami tartalmi elemei az állami büntetőeljáráson keresztül a büntető igazságszolgáltatásban teljesednek ki, így egy jogesetelemzés segítségével igyekszem megláttatni azt, hogyan befolyásolja a jogállamiság elve az ítélethozatalt, illetve hogyan értelmezhetőek a jogbiztonság követelményei, ha a bíró a jogalkalmazás során „nehéz esettel” találkozik.