Megfigyelhető, hogy a pedagógus szakmán belül egyre többen állnak készen arra, hogy az iskolai munkájukban felhasználják a számítógépet, éljenek az új eszköz nyújtotta oktatási lehetőségekkel. Az ezzel párhuzamosan növekvő digitális tananyagigény azonban nehezen elégíthető ki, mert a tapasztalatok szerint az egyes tantárgykörökben ma még csekély számban vannak olyan oktatási anyagok, amelyeket eleve az iskolai munkára terveztek. Ez a hiány két úton szűntethető meg. Egyfelől a tanárképzés révén maguk a pedagógusok képessé válnak saját oktatóanyagaik létrehozására, másfelől bizonyos szakmai műhelyekben kifejezetten iskolai felhasználásra (a tananyaghoz illesztetten) készülnek majd kiadványok. Ehhez a munkához nagy segítséget nyújtana, ha az egyes tudományágakban elkészülnének olyan digitalizált kép- és szöveggyűjtemények, amelyeket forrásként lehetne alkalmazni az oktatóanyagok összeállításakor. Az elképzelt jövőhöz a jelen lehetőségeit megragadva juthatunk el. Ki kell dolgozni a már meglévő és az oktatásban hasznosítható digitalizált anyagok minősítésének kritériumait, és ki kell alakítani a digitális tananyagok felhasználásának iskolai közegeit, módszereit. Számos nézőpontból vizsgálva a számítógépes oktatás jövőjét, láthatjuk, hogy nincs egyetlen üdvözítő megoldás, sőt mi több, az is megeshet, hogy "Egy igazság ellentéte egy másik igazság!". Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a kutatók és az iskolában dolgozó pedagógusok szoros együttműködése lehet csak a sikeres változások kulcsa. Még csak az első lépéseket tettük meg, és Gates szavaival: előttünk az út! A net-generáció már itthon is a kapukat döngeti, nincs idő a további késlekedésre.