Bevezetés: A szomatoform disszociáció olyan mentális jelenség, mely során a testi tapasztalások és funkciók integrációjának hiánya nyilvánul meg tünetekben. Ezen tüneteket gyakran a gyakorlatban sem ismerik fel, ahogyan a háttérben húzódó etiológiai tényezők is rejtve maradhatnak. Így vizsgálata a szomatoform disszociatív tünetek felismeréséhez és az adekvát kezeléshez egyaránt hozzájárulhat. Célkitűzés: A kutatás célja a szomatoform disszociációra való hajlam gyakoriságának és jellemzőinek felmérése pszichiátriai mintán, valamint a jelenség kapcsolatának vizsgálata a pszichoform disszociációra való hajlammal, a gyermekkori ártalmas élményekkel és a testi tünet distresszel. Módszer: Mintánkat 72 fő (átlagéletkor: 36.5 ±13,42 év), a DE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának betegei alkották. A résztvevők előre megadott kritériumok szerint lettek beválogatva. A demográfiai kérdéseken túl a szomatoform disszociációra (SDQ-20) és a disszociatív élményekre való hajlamot (DES), a gyermekkori ártalmas élményeket (ACE), illetve a testi tünet distresszt (PHQ-15) vizsgáltuk. Emellett a jelenlegi diagnózisok, az ellátásba kerülések ideje, száma és a szedett gyógyszerek is felvételre kerültek. Eredmények: A mintában a szomatoform disszociációra való hajlam prevalenciája 23,6%, míg a pszichoform disszociációé 37,5% volt. A minta 16,7%-ánál a pszichoform és a szomatoform disszociációra való hajlam együttesen teljesült. Az érintettek leggyakoribb szomatoform disszociatív tünetei: alvás nehézsége, nappal mégis aktív jelenlét; test/testrész zsibbadása; nehezített beszéd és nyelés. A minta 27.8%-ánál közepes, 37.5%-ánál magas szintű testi tünet distresszt mértünk. A résztvevők 20,8%-a nem számolt be egyetlen ACE-ról sem, 13,9% egy, 15,3% kettő és 5,6% három ACE-ról, míg 44,4% négy vagy többről számolt be. Az ACE összpontszáma a pszichoform disszociatív hajlammal jelentős szignifikáns kapcsolatot, míg a szomatoform disszociatív hajlammal gyenge szignifikáns kapcsolatot mutatott. Az SDQ-20 és DES, valamint az SDQ-20 és PHQ-15 közötti együttjárás pedig jelentősen szignifikánsnak bizonyult. Következtetés: A szomatoform disszociatív hajlam prevalenciája figyelemfelhívó pszichiátriai mintánkban. A nagymértékű ártalmas gyermekkori élmények, és pozitív együttjárása a disszociációval rámutat az esetleges traumaháttér feltárásának és kezelésének fontosságára. Továbbá a gyakori szomatoform disszociatív tünetek felismerése a diagnosztikai folyamatban is segítséget nyújthat.