A coming out, vagy előbújás aktusa, térre, láthatóságra, identitásra vonatkozó telített jelentéstartamának köszönhetően központi problémaként jelenik meg a magyar filmművészet homoszexualitást ábrázoló alkotásaiban. Dolgozatom központi kérdéseként a nyolcvanas, kilencvenes és kétezres évek meleg témájú dokumentum- és játékfilmjeiben olyan folyamatok visszatükröződéseit vizsgálom, amelyek a szocialista-posztszocialista átmenet során a homoszexualitás társadalmi diskurzusát, megítélésének változását, láthatóságát alakították. Hiszen a rendszerváltás nemcsak történelmi-politikai mérföldkő volt, hanem ígéret is. Ígéret, hogy az államszocialista ideológia és hatalom által addig kötelezővé tett heteronormatív társadalmi diskurzus ugyanúgy lebontható, mint a vasfüggöny. A filmeket olvasva arra a kérdésre keresem a választ, hogy a szemlélet- és értékrendváltásra irányuló ígéret beteljesedett-e. Sikerült-e feldolgozni, magunk mögött hagyni a szocialista test- és identitáspolitika hagyatékát, és kijönni egy normatív, a queer szexualitást klinikalizáló és kriminalizáló rendből?