A mentorálás szervezeti modelljei a tanárképzésben:

Abstract

Magyarországon a közoktatás-köznevelés elmúlt két évtizede a folyamatos változásról szólt, azonban a legmarkánsabb és legmélyrehatóbb átalakulást a köznevelési törvény elfogadása és benne a pedagógus életpályamodell bevezetése eredményezte, amely a tanárképzés irányát is és hangsúlyait is megváltoztatta.A 2011-ben bevezetett pedagógus előmeneteli rendszer egyik fontos eleme annak egymásra épülő szakaszolása, melynek bevezető szakasza a gyakornoki státusz. Az iskola mint tanuló közösség akkor lesz eredményes és hatékony, ha az azt alkotó tanárok maguk is folyamatosan tanulnak, fejlődnek és így adják át tudásukat diákjaiknak. A mentorok ennek a megújuló iskolai környezetnek fontos szereplői,ezért érdemes megvizsgálni a mentori tevékenység hazai és nemzetközi vonatkozásait.Mindezt azonban csak a tanárképzés viszonylatában lehet és érdemes megtenni, mert alapvető szemléletváltozás kell, hogy végbemenjen a tanárképzés rendszerében is, hiszen az egyetemi elméleti képzés és az azt követő gyakorlat szerves egységet kell, hogy alkosson, a tanárképző felsőoktatási intézmény és az iskola együtt biztosítják a tanárképzés színterét és az itt zajló folyamatnak a mentor kulcszereplője lesz.