A játék használata, jelentősége tanórákon, avagy a gyógypedagógusok és többségi pedagógusok játékhasználata

Abstract

A gyerekek életük jelentős hányadát az iskolában töltik, hiszen a család után ez a második legfontosabb nevelési színtér az életükben. Az iskolán keresztül tanulnak meg a mindennapi élet hasznos tagjává válni, beilleszkedni a társadalomba. Az iskola, mint nevelési színtér formálja személyiségüket, hiszen a gyermeket rengeteg inger éri az iskolában. A fő kérdés viszont nem csak az, hogy mit tanulnak, hanem az, hogy ezt milyen módon sajátítják el a gyerekek a pedagógusoktól. A megfelelő tanulási motivációhoz, folyamathoz élményre van szükség, pozitív tapasztalatokra, amit az iskolában többek között a játékok segítségével érhetünk el. A játéknak, mint eszköznek és módszernek a pedagógia szerves részét kell képeznie, ezért fontosnak tartjuk, hogy felmérjük, hogy a gyerekek kedvenc időtöltése a játék, hol foglal helyet az iskolában. A játék megítélése és elfogadása napjainkban sem teljesen egyértelmű, nem mindegy, hogy hol, és milyen keretek között alkalmazzuk a játékot. Szerencsére napjaink pedagógiáját a szabadabb elvű, saját élményen alapuló, tapasztalatszerzés útján történő tanulás jellemzi, amelyben a pedagógusok saját maguk döntenek arról, hogyan használják fel a játékot a tananyag elsajátításában. Ennek a megismerő, felfedező kalandnak a középpontjában a gyermekek kedvenc időtöltése a játék áll.