A hazai nonprofit szektor idén már hivatalos újjászületésének harmincadik évfordulóját ünnepli. Harminc év rendkívül hosszú időintervallum, így a három évtized alatt már-már megszámlálhatatlan mennyiségű politikai, gazdasági, valamint társadalmi színtéren végbement változáson ment keresztül hazánk nonprofit szektora. Az említett változások mögött, pedig olyan jelentős belső folyamatok játszódtak és játszódnak le manapság is, amelyek miatt a magyarországi nonprofit szektor mind elemzési, mind pedig kutatási szempontból szerfelett figyelemfelkeltővé, érdekessé és mindenekelőtt aktuálissá vált. A szakdolgozatomban egyrészt arra keresem a választ, hogy a szektor számbeli és bevételi alakulására, milyen politikai, gazdasági, jogi és társadalmi színtéren végbement változások, történések gyakoroltak/gyakorolnak hatást. Másrészt arra a kérdésre keresem még a választ, – amelyet már a szakdolgozat címében is feltettem – hogy a szóban forgó változások, csupán múló zavarként vagy sokkal inkább tartós trendként értelmezhetőek-e. A kutatásom első felében a hazai nonprofit szektor szervezeteinek számbeli alakulásával foglalkoztam, a második felében pedig a nonprofit szervezetek bevételeinek változását mutattam be. Mindkét dimenzió elemzéséhez desk research módszert applikáltam. Az ehhez szükséges számadatokat a KSH adatbázisából nyertem. A Központi Statisztikai Hivatal már egészen az 1990-es évek óta készít évente statisztikai megfigyelést Magyarország nonprofit szektoráról. (KSH 2009) A statisztikai megfigyelés elsődlegesen a szervezetek alapműködésének és a gazdasági jellemzőinek bemutatására szolgál. Köszönhetően az évenként aktualizált adatbázisnak, idősoros adatok álltak rendelkezésemre a szektor egészéről, ezen belül pedig a számbeli és a bevételek alakulásáról. (Márkus 2016) A számbeli és a bevételi adatok változása és az ezekre befolyást gyakorló tényezők elemzéséhez a KSH idősoros adatain túl, még segítségemre voltak különböző, a témában jártas szakértők által írt szakirodalmak, tanulmányok, illetve a téma aktualitása miatt az egyes változások elemzéséhez, bemutatásához még felhasználtam különböző internetes portálokon található sajtóbeli cikkeket, illetve a jobb, valamint az ellenzéki oldalhoz köthető politikusok által tett nyilatkozatokat. Az adatok és tények elemzése után következtetést is le tudtam vonni. Többek között például azt, hogy a kezdeti igen liberális jogszabályi háttérnek ma már, azonban csak a múlté. Jelenleg éppen a nonprofit szektor kormányzati szektorral való kapcsolatának igen negatív irányú változásait, illetve az egymást követő évről-évre szigorodó és egyre radikálisabbá váló jogszabályi intézkedéseket követhetjük nyomon. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a durva és drasztikus jogszabályi intézkedések mögött, csupán egy cél lehet, mégpedig a szektor szervezeteinek azon csoportjának ellehetetlenítése, amelyek „kormányellenesek”. Nem tisztem eldönteni a szakdolgozat keretein belül, hogy mi az igazság, azonban a szektor szervezetinek évről-évre intenzívebben fogyatkozó létszáma mindenesetre árulkodó jelként értelmezhető számomra. A nonprofit szervezetek gazdálkodásával kapcsolatosan sok következtetés vált levonhatóvá vizsgálati időszakom egészében. Arra a következtetésre jutottam összességében a források tüzetesebb vizsgálata után, hogy bár igen sokszínű és változatos támogatói bázissal és forrásokkal rendelkezik a szektor, mégsem találhatunk olyan szervezeteket, amelyek „multiresource”, azaz gazdálkodásában több lábon állónak tekinthetőek lennének. (Weisbrod 1975:171) Továbbá súlyos probléma, hogy a támogatások centralizáltak, ezáltal egyre nagyobb mértéket ölt az államtól való függőség, ami hosszútávon mindenképp veszélyezteti a nonprofit szervezetek autonómiáját és függetlenségét. Nincsenek kormányzattól független támogatási rendszerek, emiatt a nonprofit szektor nagyobbik hányada folytonos fenntarthatósági problémákkal küzd főként a forráshiányból fakadóan. Vizsgálatom során továbbá azt tapasztaltam, hogy a két általam vizsgált mutató fejlődése nagymértékben eltérést mutat. Amennyiben a statisztikai adatok mögé tekintünk, láthatóvá válik, hogy a szervezetek száma 2011 óta folyamatosan fogyatkozik. Ez a fajta tartósnak nevezhető fogyatkozási trend pedig páratlannak mondható a szektor történetében, hiszen újjászületésének éve óta leginkább a töretlen gyarapodás volt rá jellemző. A szervezetszámban tapasztalható fogyatkozási trend pedig valószínűsíthetően egyfajta következménye - a már általam fentebb bővebben taglalt - a nonprofit szektort ért kormányzati támadássorozatnak, az egyre drasztikusabb és szélsőségesebb jogi szabályozásoknak, a források centralizáltan való szétosztásának és az egyéb társadalmi és gazdasági változásoknak. A szektor bevételeinek helyzete, azonban éppen ellenkező tendenciát mutatott meg számomra, hiszen a nonprofit szervezetek összbevétele tekintélyes növekedést tudhat magáénak, ennek ellenére azonban a belső adatok mégis súlyos problémákra derítenek fényt. A legfrissebb statisztikai adatok azt mutatják, hogy a 61 151 szervezet összesen 37%-ka ötszázezer forint alatti éves árbevételt tudhatott magáénak. (KSH 2019) Az anyagi stabilitás tehát csupán a látszat, hiszen a szektor szervezeteinek több mint egyharmada, azaz 22 625 szervezet folytonos küzdelemben áll az állandóan fenyegető forráshiánnyal. Az, hogy a jövő Magyarországának nonprofit szektora, hogyan tud majd fejlődni vagy egyáltalán működni a mindennapokban és milyen további küzdelmek várnak még a szektor szereplőire egyelőre még kérdéses. Az mindenképp látható azonban, hogy a szektoron belül felmerülő problémák tartós trendeket képeznek, és nem igazán találkoztam a kutatás során arra utaló jelekkel, hogy ez a közeljövőben pozitív irányba változhatna. Azt biztosan megállapíthatom, hogy minden az éppen aktuális erőviszonyokon, a politikai oldal megfontolásain, a szektor jövőjével kapcsolatos szándékokon és elképzeléseken, a személyes érdekeken és a szervezetek kapcsolatrendszerén fog múlni. (Kuti 2003) A dolgozatom konklúziójaként összefoglalóan elmondható, hogy „az erkölcsi és anyagi károk, amelyeket a durva állami beavatkozás, a szabályozási környezet romlása, az anyagi támogatások drasztikus centralizációja és a nonprofit szféra kettészakítása okozott, rövidtávon semmiképp sem orvosolható problémák. Következményeik felszámolása akkor sem lenne már gyors folyamat, ha ehhez a hatalom oldalán meglenne a szándék, illetve a civil oldalon a változások kikényszerítéséhez szükséges egyetértés, erő és szervezettség.” (Kuti 2016:300)