Percutan koronária intervenciót (PCI) követő in-stent restenosis (ISR) egy gyakori és megoldatlan probléma, ami negatívan befolyásolja a klinikai kimenetelt. A jelen vizsgálat célja, hogy új beteg- és kezelésfüggő tényezőket (független prediktorokat) találjunk, amelyek befolyásolják az ISR kialakulását PCI-t követően.

Összesen 653 PCI beteget vontunk be a retrospektív vizsgálatba. A betegekben súlyos akut vagy krónikus koronária szindróma miatt PCI és később kontroll koronária angiográfia (198±150 nappal az index PCI után) is történt. A kontroll angiográfia adatai alapján a betegeket 2 csoportra osztottuk: ISR (221 beteg szignifikáns >50% ISR-rel) és kontroll csoport (432 beteg ISR nélkül).

A teljes betegcsoport átlagos életkora 61,93±10,37 év volt. A ISR és kontroll csoport között nem észleltünk szignifikáns különbséget a gyógyszeres kezelés paraméterei között, kivéve a trimetazidin (TMZ) használatát illetően. A kontroll csoportban szignifikánsan (p=0,039) többen szedtek TMZ-t, mint az ISR csoportban. A többszempontú logisztikai analízis alapján a TMZ az ISR kialakulás csökkentése szempontjából független prediktorának bizonyult (rizikó hányados [RR] 0,62; 95%-os konfidencia intervallum [CI] 0,43–0,88; p=0,007). A TMZ terápia elsősorban csupasz fémstentek (BMS) és szűk koronáriák esetében (stent átmérő <3 mm esetében, p=0,005) bizonyult hatékonynak. A PCI beavatkozás paraméterei közül - a korábbi irodalmi adatokkal megegyezően - a gyógyszeres stent használata (RR 0,17, CI 0,09–0,30, p<0,001) és a nagyobb stent átmérő (RR 0,33; CI 0,21-0,54; p<0,001) bizonyultak a legfontosabb önálló prediktoroknak az ISR prevenció szempontjából.

A gyulladásos marker neutrophil/lymphocyta hányados (NLR) az index PCI kapcsán szignifikánsan magasabb értéket mutatott ISR csoportban a kontrollhoz képest. A stent implantációt követően az NLR csökkenése egyértelműen növelte a TMZ restenosist gátló hatékonyságát.

Beteganyagunkban a TMZ csökkentette az ISR kialakulás arányát PCI-t követően. Ez a védőhatás elsősorban a BMS implantált vékony koronáriák esetében bizonyult hatékonynak. A TMZ hatásmechanizmusa pontosan nem ismert, elsősorban anyagcsere és/vagy gyulladáscsökkentő hatások jöhetnek szóba.