A globális felmelegedés miatt az Aspergillus flavus már nagyon sok országban okoz problémákat világszerte, mivel melegkedvelő gomba (KLUEKEN et al., 2009). Ez a gomba más gombákhoz hasonlóan, szintetizál és felszabadít szekunder metabolitot, például B1-es és B2-es aflatoxint (YU et al., 2004). Az aflatoxinnak való kitétel már alacsony dózisban is krónikus aflatoxinózishoz vezet, ami állatoknál, hányást, belső vérzést, és májkárosodást okoz, gyermekek esetében lassú növekedést, és gyenge immunrendszert (PROBST et al., 2010). 1000 ppm-nél nagyobb adagú aflatoxinnak való kitettség viszonylag rövid időn belül májkárosodást, hepatitist és egyes esetekben halált is okozhat (WILLIAMS et al., 2004). A gomba gazdanövényei többek között a kukorica (Zea mays), a pisztácia (Pistacia vera) vagy a földimogyoró (Arachis hypogaea) (HEDAYATI et al., 2007). A gomba által termelt aflatoxin mennyisége függ a gazdanövény természetétől, és a környezeti hatásoktól. Ha egy kompetitív gomba megjelenik a gazdanövényen (pl. Trichoderma) a szintetizált aflatoxin mennyisége alacsonyabb lehet. A gazdanövény is befolyásolja a gomba toxin termelését. A szóján kevesebb a gomba által termelt aflatoxin mennyisége (BANKOLE, et al., 2010), míg a paprikán, szerecsendión, és a földimogyorón magasabb az aflatoxin koncentrációja, mivel ezeknek a növényeknek a nedvességtartalma elősegíti az A. flavus mikotoxin termelését (SANCHIS–MAGAN, 2004). Az Aspergillus niger szintén melegebb éghajlatokon, szántóföldi, és raktári körülmények között elterjedt. Az Aspergillus nigert nagyon gyakran izolálják napon szárított gyümölcsökből, például szőlőből (KING et al., 1981; LEONG et al., 2004). Az Aspergillus niger a leggyakoribb Aspergillus faj, amely felelős a friss gyümölcsök betakarítási bomlásáért, a szőlő fürtrothdásáért, alma, körte, őszibarack, citrusfélék, füge, eper, mangó, dinnye és hagyma feketepenészes rothadásáért (NAIR, et al., 1985; SNOWDON, et al., 1990; BARKAI–GOLAN, 1980; SNOWDON, et al., 1991). Az A. niger okozhat otmikózist (a külső hallójárat gombás fertőzése) (ARAIZA et al., 2006), a bőr gombás fertőzéseit (LOUDON et al., 1996), illetve tüdőbetegségeket. A Trichoderma gombákat széleskörűen használják növényi kártevők elleni védekezésre. Legtöbbször a talajban, a levegőben, és egyes növényeken találhatóak meg. (HAOUHACH et al., 2020; ZHENG et al., 2021; WANG et al., 2022). A Trichoderma fajok gyorsan képesek felvenni a kórokozó gombák elől a tápanyagokat, és jól alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez (KÖHL et al., 2019; MORÁN–DIEZ, 2019; PESCADOR et al., 2022; XU et al., 2022). Számos tanulmány kimutatta, hogy a legtöbb Trichoderma ssp. bioaktív anyagokat termel, és antagonista hatást fejt ki a növénypatogén gombákra, és növénypatogén fonálférgekre (DRUZHININA et al., 2018). A tebukonazol egy széles spektrumú szisztemikus gombaölő szer, a hidroxietil-triazolok közé tartozik, és a növényvédőszer piacon 1988-tól megtalálható. Csávázószerként és permetszerként több mint kilencven növény kultúrában, és száz országban engedélyezve van. A protiokonazol 2004 óta forgalomban van, a triazolintionok közé tartozik, feltörekvő hatóanyag. Csávázószerként, illetve permetszerként használható (JAUTELAT, et al., 2004). Egy tizenegy éven át folyó, tizennégy Amerikai Egyesül Államokban végzett, több mint száz védekezési vegyszeres kísérlet végeredményét többváltozós meta-analízissel értékelték, és azt találták, hogy a triazol tartalmú gombaölő szerek voltak a leghatékonyabbak a kalászfuzáriózis ellen (PAUL et al., 2008). A tebukonazol búzán belüli fő bomlásterméke a triazolil ecetsav, tebukonazol terc-butil alkohol, és a triazolilalanin. A növényi mintákban 0, 7, 14, 21, 28 nappal később a hatóanyag 91,2-98,3%-át ki lehetett mutatni (LEIMKÜHLER et al., 1985). Földimogyoróban és búzában protiokonazol-deztio volt a protiokonazol fő bomlásterméke, viszont akár más bomlástermék is előfordulhat (HAAS–JUSTUS., 2004). Az azoxistrobin az első kereskedelmi forgalomban lévő strobilurin gombaölő szer, amelyet széles körben alkalmaznak a növényi rozsda, lisztharmat, és a gyökérrothadás elleni küzdelemben (BATTALGIN et al., 2011; GAO et al., 2014). Általában gabonafélékre, gyepre, szőlőre, burgonyára, gyümölcsökre, zöldségekre, és diófélékre alkalmazzák (BARTLETT et al., 2002). Az azoxistrobin használata növekszik, az Amerikai Egyesült Államokban évi 1000 tonnára becsülik az éves felhasználását (U.S. GEOLOGICAL SURVEY 2017). Több kísérleti tanulmány kimutatta, hogy az azoxistrobin potenciálisan fejlődési toxicitást, és neurotoxicitást okozhat (PEARSON et al., 2016; SIMON et al., 2019). Jelenleg az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az azoxistrobint vízi élőlényekre erősen mérgező anyagként minősítette a széles körben elterjedt negatív hatásai miatt (EFSA, 2010). Számos tanulmány bizonyította, hogy a halálos, illetve teratogén hatások mellett az azoxistrobin negatív fiziológiai reakciókat váltott ki többek között amur, zebrahal, és atlanti óceáni-lazac esetében. Az említett halaknál növekedési és reprodukciós zavarokat, szívburok ödémát, és sejtburjánzást fedeztek fel (BEKETOV – LIESS, 2008; OCHOA–ACUNA et al., 2009; LIU et al., 2013; LIU et al., 2015; CAO et al., 2016; ALI et al., 2021). Jelenleg nem tisztázott, hogy emberek, különösképpen terhes anyák, és kisgyermekek ki vannak-e téve azoxistrobin mérgezésnek. A benzovindiflupir gombaölő szer egy széles spektrumú pirazol-karboxamid. A gabonafélék betegségei (Zymoseptoria tritici, Puccinia spp., Pyrenophora teres) ellen, és más haszonnövények betegségei, legfőképpen szójarozsda (Phakopsora pachyrhizi) ellen hatásos (WALTER et al., 2015; JESCHKE et al., 2016;). A hatásmechanizmus a benzovindiflupir gombák légzésének elnyomásán alapul a szukcinát-dehidrogenáz gátlásán keresztül (WALTER et al., 2015).