Az elsődleges immunválasz kialakulása során a makrofágok számos folyamatban részt vesznek. Funkciójukat meghatározza a szöveti eredetük és a molekuláris mikrokörnyezetben megtalálható faktorok. Két polarizációs végpontjuk ismert, az interferon γ (IFN-γ)/ lipopoliszacharid (LPS) által kiváltott klasszikus (M1) és az interleukin-4 (IL-4)/ IL-13 jelenlétében kialakuló alternatív makrofág (M2) polarizáció. Bizonyos betegségekben, mint például az allergiás asztma, megtörténhet a makrofágok M2 irányú polarizációja, amely a tartós IL-4 szignál hatására megváltoztathatja a makrofágok génexpressziós profilját és fenotípusát. A tüdőben található alveoláris makrofágok képezik az elsődleges védvonalat a légúti fertőzésekkel szemben, ezért fontos megvizsgálni, hogyan változik a makrofágok kórokozókkal szembeni védekező képessége IL-4 polarizációs szignál jelenlétében. Célkitűzéseink között szerepelt azt vizsgálni, hogy az IL-4 által alternatívan polarizáltatott egér csontvelői-eredetű makrofágokban hogyan módosul a Saccharomyces cerevisiae sejtfal-eredetű gomba mimetikum (Zymosan) felvétele és az általa kiváltott gomba-ellenes immunválasz. Kísérleteink során vad típusú és STAT6 hiányos C57BL/6 egér csontvelői-eredetű makrofágokban mértük a Tlr2 és Dectin-1 mintázatfelismerő receptorok, továbbá az alternatív polarizációban (Arg1, Retnla) és a gyulladásos válaszban szerepet játszó gének (Tnfα, Il-6, Il-10, Ccl22 és Ccl17) relatív mRNS expresszióját valós idejű kvantitatív PCR technikával. A pro- és anti-inflammatorikus citokinek (TNFα, IL-6, IL-10) és kemokinek (CCL22, CCL17) szekrécióját ELISA módszerrel mutattuk ki. A gomba partikulumok fagocitózisát FITC-jelölt Zymosan alkalmazásával, áramlási citométerrel vizsgáltuk. Munkánk során megfigyeltük, hogy az IL-4 STAT6 transzkripciós faktor függő módon növelte a Clec7a (Dectin-1), valamint csökkentette a Tlr2 mRNS szintű expresszióját. Emellett a Zymosan fagocitózisa fokozódott IL-4 jelenlétében. Az alternatív polarizációs markergének (Arg1, Retnla) mRNS szintjét nem befolyásolta a Zymosan jelenléte. A gyulladásos és gyulladás ellenes citokinek (Tnfα, Il-6 és Il-10) génexpressziója az IL-4 kezelés hatására csökkent, azonban ezen citokinek fehérje szintű szekréciója megemelkedett. A CCL17 és a CCL22 kemokinek kifejeződését az IL-4 és a Zymosan szinergista módon fokozta mRNS és szekretált fehérje szinten is. Eredményeink arra engednek következtetni, hogy az IL-4 és a Zymosan által kiváltott jelátviteli útvonalak komplex módon, egymással kölcsön hatva szabályozzák a makrofágok gyulladásos válaszkészségét.