A tanulmány a két világháború közötti cseh fotográfiára fókuszál a média és technika szemszögéből. A fotózás jelentős szerepet játszott a 1920-as és 1930-as években a modern kultúra kialakításában az újfajta tömegtájékoztatás, az iparosítás, a megváltozott szabadidő és kulturális kapcsolatok révén. A tanulmány tehát a fotóművészetre mint gondolkodást befolyásoló tényezőre összpontosít. A tanulmányban fontos cél, hogy az eszmék fordított áramlását mutassa be, tehát azon dimenziók felől közelítsen a fotográfiához, amelyeket maga a fotóművészet ragad meg.

Interwar Czech photography in the cultural spectre from the viewpoint of media and technology is related with penetration to various areas without intentionally directed nature of genres or styles. Viewed in a context with the phenomena of new mass media, industrialization, leisure time and general cultural and sociological relations in the spatio-temporal compression of modernity, photography plays a major role in forming modern culture in the 1920’s and 1930’s, in the “golden era of photography”. I have focused on the tendencies of photographic expression, influence and thinking after World War I. I considered it is important to point to reversed flow of ideas, i.e. from other fields of human activity towards photography, when this concerns tools where the development of new photographic was projected back to artistic and general social levels.