Új típusú antithrombotikus terápia a klinikai gyakorlatban

Abstract

A thromboemboliás kórképek és az azokkal járó szövődmények korunk egyik vezető halálokának számítanak, ezért azok megelőzése és hatásos terápiája a modern medicina egyik fő céljává vált. Az elmúlt, körülbelül 70 évben használt heparin és K-vitamin antagonisták – habár klinikailag hatásosak és mind a mai napig meghatározó szereppel bírnak – helyett, azok nem ritkán súlyos vérzést okozó szövődményeik miatt az utóbbi évtizedben újabb, biztonságosabb szerek kifejlesztése vált aktív kutatások irányvonalává. Az így generált hatóanyagokat közösen új típusú anticoagulansoknak (NOAC) nevezték el. A NOAC szerek közé tartozó farmakonokat két nagyobb csoportba sorolhatjuk, ezek a direkt thrombin gátló dabigatran és a direkt Xa-faktor gátló rivaroxaban, apixaban és edoxaban. Számos klinikai tanulmány bizonyítja, hogy ezek a hatóanyagok a billentyűbetegség nélküli pitvarfibrillációban szenvedők strokeprevenciójában, valamint a vénás thromboemboliás kórképek megelőzésében és kezelésében – egyes súlyos társbetegségekkel rendelkezők körétől, úgymint súlyos veseelégtelenség, súlyos májelégtelenség, antifoszfolipid szindróma eltekintve – hatékonyabban és biztonságosabban alkalmazhatók a korábban használt, klasszikus gyógyszerekkel szemben. A tanulmányok hatékonyság alatt a megfelelő anticoagulálást és a thrombusok kialakulásának hiányát, míg biztonságosság alatt a vérzéses szövődmények hiányát, valamint az össz-mortalitás csökkenését határozták meg. A NOAC szerek másik nagy előnye korábbi társaikhoz képest, hogy a terápia megkezdését megelőző átfogó laborvizsgálaton túl nem igénylik a véralvadási paraméterek monitorizálását, így rendszeres kórházi kontrollt.