A történelem során az erőszak jelen volt a társadalmunkban, háborúk, gyilkosságok, mészárlások formájában, de ma is körülvesz minket, csak nem olyan mértékben, mint korábban, bizonyos zártság jellemzi. A családon belüli erőszak a gyermekekkel szemben évszázadokon át jelen volt a társadalmunkban, a különböző korszakokban eltérő mértékben, de elfogadott volt. A kivételt az jelentette, ha emberölés vagy vérfertőzés következet be a családban. Ám az utóbbi időben a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények iránt fokozott figyelem alakult ki. A magyar társdalomra jellemző, hogy tabuként kezelje a családon belüli erőszak minden formáját, mind a fizikait, mind az érzelmit, de főként a szexuális bántalmazásét, amely az egyik legbrutálisabb cselekedet a gyermekek ellen. A kutatásunkban ezért azt kívánjuk bemutatni, hogy a gyermekek ellen irányuló családon belüli szexuális abúzusnak milyen formái, gyerekekre gyakorlott hatásai, valamint a felnőtt elkövetőkre milyen viselkedésbeli jellemzőket produkálnak. Fontosnak tartjuk továbbá a nemzetközi és a hazai törvényi szabályozás bemutatását, amely védi a gyermekek jogait. A kutatásunkban továbbá azt szeretnék feltárni, három szexuális abúzust átélt gyermek eseten, hogy a gyermekeken a tipikus „tünetek” mennyire vehetőek észre a feltárt esetekben? A gyermekvédelmi rendszer észleli a szexuális visszaélést, mit tesz ellene? Hogyan és miként segíti a gyermek megfelelő lelki fejlődését? Illetve hogyan segíti őket az átélt trauma feldolgozásában? Későbbiekben milyen segítséget tud nekik nyújtani?