Dolgozatom célja az autizmus spektrum zavarral (ASD) élő tanulók oktatásával kapcsolatos pedagógiai kihívások és lehetőségek feltárása, különös tekintettel a pedagógusok és tanárszakos hallgatók felkészültségére, módszertani eszköztárára és támogatási szükségleteire. Kutatásom középpontjában három fő kérdés áll: a pedagógusok és végzős hallgatók felkészültségének mértéke; a hatékonynak bizonyuló pedagógiai stratégiák alkalmazhatósága; valamint a szükséges támogatási formák az ASD-s tanulók oktatásának hatékonyabbá tételéhez. Az empirikus vizsgálatot kérdőíves módszerrel végeztem a Debreceni Kinizsi Pál Általános Iskola pedagógusai és végzős hallgatói körében. Eredményeim azt mutatják, hogy bár az elméleti ismeretek alapvetően rendelkezésre állnak, a gyakorlati alkalmazás, valamint az autizmus-specifikus módszerek – különösen a strukturáltság és vizualitás – integrálása még kihívást jelent. Kiemelt szerepet kap a továbbképzések, szupervíziók és szakmaközi együttműködések erősítése, valamint a pedagógusok érzelmi és viselkedési támogatási kompetenciáinak fejlesztése. A kutatás rávilágít arra is, hogy az autista tanulók sikeres integrációja nemcsak a pedagógusok felkészültségén múlik, hanem az iskolai közösség szemléletmódján és együttműködésén is. A dolgozat eredményei hozzájárulhatnak a pedagógusképzés és továbbképzési rendszer fejlesztéséhez, elősegítve a befogadó és eredményes oktatási gyakorlatok elterjedését.