A növekedési elmaradás gyermekkorban komplex problémamegközelítést tesz szükségessé. A betegek szoros követése, a terápia időben történő elkezdése a végmagasság optimális elérését és ezáltal megfelelő életminőséget biztosít a gyereknek. A kutatásomban a DEKK Gyermekklinika endokrinológia szakrendelésén növekedési elmaradás miatt csak követett vagy hormon kezelésben is részesülő gyermekek (nanosom) életminőségének felmérését végeztem. Az eredményeket 1-es típusú diabeteses (1TDM) csoport adataival hasonlítottam össze. Utóbbi populációt azért választottam, mivel az 1TDM olyan krónikus betegség, melyben a gyógyszeres kezelés szintén injekció formájában történik. A felmérésben résztvevő gyermekek átlag életkora 12 év (SD±4,3). A 110 főből 69 fiú/41 lány, közülük 58 kezelt/52 utánkövetett. Az 1TDM csoportot 114 gyermek képezte. A Pediatric Quality of Life Inventory™ kérdőív-et alkalmaztam, az egészségfüggő életminőséget a gyermekek saját értékelése és a szülői válaszok alapján mértem fel. Az első megjelenés átlaga 6 éves életkor (SD±3,5); az elmaradás mértéke a nanosomia kritériumának megfelelően -2,5 SD. Az 1TDM csoporttal összehasonlítva életkor; nem; kezelés/utánkövetés alapján kerestem az összefüggéseket a gyermekek egészségügyi állapota és életminősége között. A felmérés eredményei alapján a nanosom gyermekek átlagos életminősége 76,2%, az 1TDM csoporté 76,7% (p=0,77). A várakozással ellentétben a nanosomia miatt kezelt gyerekek életminősége - 74,8% nem mutatott szignifikáns különbséget a kezeletlen betegekhez - 77,8% képest sem (p=0,32). A fiúk mindkét vizsgált populációban (nanosom - 77,4%; 1TDM - 80,3%) jobb életminőséget jeleztek, mint a lányok (nanosom - 74,2%; 1TDM - 73,8%). Korcsoportokat tekintve a 12 év alatti gyermekek értékelik pozitívabban életminőségüket (nanosom - 77,5%; 1TDM -76,9%). Mindkét populációban az érzelmi és iskolai tényezők befolyásolták leginkább negatív irányban az életminőséget. A szülők és a gyerekek szubjektív életminőség megítélése eltér, a szülői válaszok mind a nanosom (75,4%), mind az 1TDM csoportban (74,3%) alacsonyabb értéket mutattak. Vizsgálatunk alapján a nanosomia és 1TDM miatt gondozott gyerekek életminősége nem mutat szignifikáns különbséget. A fiúk azonban mindkét csoportban kevésbé élik meg negatívan betegségüket. Az életminőség vizsgálatok segítségével meghatározhatjuk azokat a területeket, ahol munkánkkal javíthatunk a gyerekek közérzetén.