Az IOP rövid távú változása aflibercept intravitreális injekció beadását követően nedves típusú időskori maculadegeneráció eseteiben

Abstract

Az időskori maculadegeneráció (AMD) a leggyakoribb látásvesztést okozó betegség az iparilag fejlett országokban az 50 év feletti populációban. Patogenezise csak részleteiben ismert, de szerepet játszik kialakulásában többek között az oxidatív stressz, a retinális pigmentepithelium öregedése, a lerakódások (drusenek) helyén kialakuló gyulladás, bizonyos növekedési faktorok megjelenése és jelentős mértékben genetikai tényezők is. A hirtelen bekövetkező, nagyfokú látásromlásért az exudatív forma felel, jelentősen rontva a betegek életminőségét. A nedves típusú AMD kezelését az intravitreális vaszkuláris endothelialis növekedési faktort (VEGF) gátló terápiák forradalmasították. Az anti-VEGF hatóanyagok üvegtestbe való beadása után előforduló megemelkedő IOP általában átmeneti, és a legtöbb betegnél 1 órán belül visszatér a normális tartományba anélkül, hogy orvosi beavatkozásra lenne szükség. Az általunk vizsgált betegek aflibercept (Eylea) injekciót kaptak. Az IOP emelkedésére hatással van a bulbus térfogata a beadott volumen, a sclera rigiditása és valószínűleg a kiindulási szemnyomás értéke is. A kiindulási IOP értéket figyelembe véve vizsgáltuk a szemnyomás változásának dinamikáját aflibercept intravitreális injekció beadását követően, megfigyeltük, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a kezelés utáni érték normalizálódjon.