Az elmúlt tíz évben egyre inkább körvonalazódni látszott Kína növekvő szerepe Afrikában. Ez a megnövekedett szerep a működőtőke-befektetésekben is megnyilvánult: a kínai, afrikai térségbe áramló külföldi működőtőke (FDI) forgalma alig tíz év alatt megtízszereződött. Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy milyen motivációk hajtják a kínai vállalatokat, amikor az afrikai térségbe fektetnek be tőkét. Feltevéseimet, miszerint erőteljes a kínai oldalról a nyersanyag-motiváció, valamint - a gravitációs elmélet nyomán - a nagyobb gazdaságok jobban vonzzák a tőkét, statisztikai regressziós vizsgálattal is igazolni tudtam. Mi több, az eredmények arra engedtek következtetni, hogy a nyersanyagokon belül, az olajexport tőkebefektetéseket magyarázó ereje kiemelkedő jelentőségű. A regressziós modellekben a korrupció is szerepet kapott, azonban önmagában nem bizonyult szignifikánsnak, viszont a nyersanyag változóval együtt érdekes eredményt hozott: a tőkét fogadó ország magas korrupciója akkor tűnhet kvázi a befektetéseket motiváló tényezőnek, ha a korrupció jelenléte mellett az országok jó nyersanyag-ellátottsága is fennáll. Azaz, a kínai tőke nagy piacokat és stratégiai jelentőségű erőforrásokat keres, az erőforrásokkal bőségesen ellátott országok esetében pedig hajlandó nagyobb kockázatot is vállalni.