Ádám Kétségbeesése

Abstract

Madách Imre Tragédiája megjelenése óta mit sem veszített értékéből. Sokféle filozófiai értelmezése létezik és lehetséges. Mivel önmagában is az élet kérdéseivel, egzisztenciális felvetésekkel dolgozik, érdemesnek tartottam egy olyan tükörből nézni e művet, amely ezen kérdéseket máshogyan vizsgálja. A mű szereplői mind viszonyulnak az élethez, a viszonyaikhoz, a kétségeikhez. Életszerűek, ugyanakkor valami tragikust is megmutatnak nekünk. Ádámra, Évára és Luciferre, megjelenésükre, fellépéseikre és tetteikre is szépen rímelnek Søren Kierkegaard bizonyos filozófiai terminusai, s én ezeket kívántam bemutatni ebben a dolgozatomban, különös tekintettel a kétségbeesés kierkegaardi terminusára. A kétségbeesés szellemi kategória, abból a viszonyból származik, amelyben a szintézis önmagához viszonyul. Az embernek azért van lehetősége a kétségbeesésre, mert szintézis. Ha nem az volna, akkor e kérdéskört nem is kellene körbejárnunk. Bár Soren Kierkegaard és Madách Imre kortársak voltak, tulajdonképpen sosem tudhattak egymás munkásságáról. Maga „A halálos betegség” című Kierkegaard mű 1848-ban látott napvilágot, a filozófus magyar interpretációi jóval későbbre tehetők. Mégis, olvasva e két művet („A halálos betegség” és „Az ember tragédiája”), bizonyos helyeken szép egymásra rímeléseket találhatunk. Akárha a két egymástól távol eső gondolkodó fejében ugyanazon kérdések artikulálódtak volna, s arra ki-ki a maga módján kereste a választ.