A "Kenya’s Asylum Governance: A Critical Inquiry into Policy-Practice Continuum," címet viselő doktori értekezés Kenya menekültügyi rendszerét a nemzetközi menekültvédelem tágabb keretébe helyezi, és arra a problémára fókuszál, hogy a jogi vállalások és a tényleges megvalósulás között jelentős eltérések tapasztalhatók. A kutatás rámutat arra, hogy bár a jogi és intézményi háttér alapvetően kiépített, a gyakorlatban annak működését számos politikai, gazdasági és intézményi tényező nehezíti. A dolgozat végigköveti a menekültügyi eljárásokat a befogadástól a tartós letelepedésig és feltárja a rendszer főbb problémáit, például az eljárások elhúzódását, a bürokratikus akadályokat és az intézmények közötti együttműködés hiányosságait. Külön kiemeli, hogy bár a menekültstátuszt meghatározó eljárások (Refugee Status Determination – RSD) formálisan jogszabályban rögzített határidők alá tartoznak, a gyakorlatban gyakran indokolatlanul elhúzódnak, ezáltal a menedékkérőket tartós jogi bizonytalanságnak és kiszolgáltatott helyzetnek teszik ki. Mindazok mellett, hogy a tranzitzónákra vonatkozó szabályok formálisan ugyan reformon mentek keresztül, a gyakorlatban továbbra is fennmaradnak alternatív szabályozási formák keretében. Módszertanát tekintve a kutatás jogi elemzést és empirikus adatgyűjtést egyaránt alkalmaz. Az eredmények egyértelműen jelzik, hogy a jogszabályokban rögzített garanciák gyakran nem jelennek meg a menekültek mindennapi tapasztalataiban. A dolgozat ezért egy átfogóbb, több szempontot figyelembe vevő megközelítést javasol a jog és a gyakorlat közötti különbségek csökkentésére. The PhD dissertation, "Kenya’s Asylum Governance: A Critical Inquiry into Policy-Practice Continuum," situates Kenya’s asylum system within the broader global refugee protection framework and brings out the tension between normative commitments and operational realities. The study finds that, despite robust legal and institutional frameworks, implementation is undermined by political, economic, legal, and social constraints. It traces asylum processes from reception to durable solutions, identifying systemic delays, bureaucratic inefficiencies, and institutional fragmentation. Refugee Status Determination procedures, though legally time-bound, are significantly delayed, leaving asylum seekers in prolonged uncertainty. Encampment policies, though formally reformed, persist in practice under alternative terminology. Access to work, documentation, and essential services remains restricted due to administrative barriers and weak inter-agency coordination. The study reveals that securitization narratives and resource limitations further erode rights-based approaches. Methodologically, the study adopts a mixed-methods case study approach, combining doctrinal legal analysis with empirical field data. It demonstrates that formal legal guarantees often fail to translate into lived realities for refugees. It calls for a multidimensional approach to bridge the gap between law and practice.