Az éti csiga (Helix pomatia) helyzete Magyarországon

dc.contributor.advisorJuhász, Lajos
dc.contributor.authorNagy, Julianna
dc.contributor.departmentDE--ATC--Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karhu_HU
dc.date.accessioned2012-05-21T05:52:31Z
dc.date.available2012-05-21T05:52:31Z
dc.date.created2011
dc.date.issued2012-05-21T05:52:31Z
dc.description.abstractA dolgozat tárgyát az éti csiga (Helix pomatia) képezi, melynek neve valószínűleg ismerősen cseng mindenki számára, hisz hazánk elterjedt puhatestűje. Gyakorisága miatt a közönséges fajok közé sorolhatnánk, de nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a nyugati országokban, főként Franciaországban, előszeretettel fogyasztják. Így aztán az elmúlt évtizedek alatt a magyarországi éti csigák helyzete korántsem mondható közönségesnek. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Európa nyugati országaiban a fokozott gyűjtésnek köszönhetően olyannyira megfogyatkozott a vadon élő csigák száma, hogy védetté nyilvánították azokat, és azzal egy időben gyűjtésüket is betiltották. Így egyre keletebbre húzódott a csigagyűjtés, addig még nem használt területeket feltárva, mint például Magyarország. Az évek előrehaladtával az éti csigát övező üzlet egyre nagyobb és nagyobb haszonnal járt és ez egyre és egyre nagyobb összegyűjtött élőcsiga-mennyiséget vont maga után. Végül a szakemberek „állj”-t parancsoltak a véget nem ismerő kereskedelemnek, pontosabban véget szerettek volna vetni annak, de sajnos figyelembe kellett venniük azt a tényt, hogy a csiga gyűjtése és felvásárlása mögött szigorú gazdasági és szociális érdekek állnak. Így alakulhatott ki a jelenlegi helyzet, amiben egy védett faj némileg paradox módon vámtarifaszámmal rendelkezik. A tanulmányban arra próbáltam rávilágítani, hogy az éti csiga védetté nyilvánítása tulajdonképpen csak egy eszköz, amivel a természetvédelem ellenőrizhető keretek között kívánja tartani a faj gyűjtését és kereskedelmét. A rendszer kialakításakor a fenntartható gazdálkodás elvét követték a szakemberek. Gyakorlatilag engedélyezik a gyűjtést, de azt csak olyan szigorú keretek között, ami biztosítja a tevékenység valamint a faj hosszú távú fennmaradását. A dolgozatban az elmúlt évtizedek során kialakult éti csiga gyűjtési és felvásárlási rendszer szabályozását és ellenőrzését mutatom be, vajon a természetvédelem miként tudja a jogszabályok által számára biztosított lehetőségeket kihasználni és felhasználni egy faj hosszú távú fenntartása érdekében. Ehhez igyekeztem felkeresni a lehető legtöbb érintettet, az Éti csiga Terméktanácsot, a Vadvilág Megőrzési Intézetet, a Pest megyében illetékes felügyelőséget, sőt még Magyarország egyetlen feldolgozó üzemét is.hu_HU
dc.description.courseTermészetvédelmi mérnök MSchu_HU
dc.description.degreeMschu_HU
dc.format.extent86hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/129125
dc.language.isohuhu_HU
dc.rights.accessno_restrictionhu_HU
dc.subjectéti csigahu_HU
dc.subjectHelix pomatiahu_HU
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Biológiai tudományokhu_HU
dc.titleAz éti csiga (Helix pomatia) helyzete Magyarországonhu_HU
dc.title.translatedThe position of edible snail (Helix pomatia) in Hungaryhu_HU
Fájlok