Magyarországon a lakosság egészségi állapota, a megbetegedési és a halandósági mutatók, a természeti és az épített környezet minősége, tisztasága jelentősen elmarad az Európai Unió tagállamaiban tapasztaltaktól. Ennek hátterében egyfelől a lakosság igen kedvezőtlen életmód tényezői, másfelől az egészségügyi ellátás korlátozott hatékonysága áll. A területi (települési, járási) egészségterv összetett, az adott földrajzi lehatároláson belül élő lakosság életminőségének, életfeltételeinek javítását szolgáló terv. A közösség adottságaira, kultúrájára, valamint tagjainak motivációira és cselekvő részvételére építő tervezési folyamat, záloga az egészségtervek fenntarthatóságának. Az elmúlt öt évben végzett, lakossági részvételen alapuló egészségfejlesztési munkám során azonban sajnálatos módon tapasztaltam, hogy ezek a tervek (márha valóban elkészültek) több esetben a pályázatok kötelező elemeként valósultak meg csupán. További jelentős hátránya volt ezen pályázati kötelező projektelemnek, hogy az egészségfejlesztési problémák priorizálása és a célok felállítása előtt nem készült el a tartópillér, azaz, a releváns és friss adatokra épülő állapotleírás és szükségletelemzés. A helyzetelemzések több esetben a helyi szereplők bevonásának mellőzésével készültek, így a valódi szükségletorientált megközelítés igencsak foghíjas maradt. Jelen szakdolgozat célja, a szakterületen hiánypótló, kiemelten helyi szükségletekre épülő egészségfejlesztési terv, helyzetelemzésének elkészítése és előterjesztése a döntéshozók számára.