Sokan viccelődnek azzal, hogy a holland nyelv a német és az angol keveréke, ha ezt a két nyelvet beszéli az ember, akkor már hollandul is tud. Kedvenc poénjuk, amit mindig elsütnek, hogy a holland olyan, mintha egy részeg angol tengerész németül próbálna beszélni. Hogy bebizonyítsam, hogy ez az állítás helytelen, úgy döntöttem, végzek egy összehasonlítást. Az összehasonlítás alapját a múlt idők képezték. Már az elején szembetűnik egy óriási különbség, mégpedig az, hogy míg a hollandban három múlt idő van, az angolban hat. Azonban a szakdolgozatom keretein belül nem volt lehetőség az összeset kielemezni és összehasonlítani, mert az igen hosszúra nyúlt volna, de valószínűnek tartom, hogy további kutatásaim részét fogja képezni. Így a választásom arra a két-két igeidőre esett, amik első ránézésre nagyon hasonlónak tűnnek: a holland perfectum-ot és imperfectum-ot vetettem össze az angol present perfect simple-lel és a past simple-lel. Először egyesével elemeztem őket képzésük és használatuk alapján, hogy aztán az összehasonlítást el tudjam végezni. A két holland múlt időt egymással is összehasonlítottam, majd ugyanezt megtettem az angol igeidőkkel is, hogy minél átláthatóbbak legyenek az egyezések és a különbségek. Ezek után összevetettem az úgynevezett múlt idő-párokat: a perfectum-ot a present perfect simple-lel, illetve az imperfectum-ot a past simple-lel. Ennek a folyamatnak két fázisa volt. Először is egy elméleti összehasonlítást végeztem, vagyis összevetettem, hogy a leírtak alapján milyen egyezések és eltérések figyelhetők meg, illetve ezek szerint hogyan fordítanánk egyik nyelvről a másikra. Azonban, hogy ez a valóságban igazából hogyan zajlik, az az ezután következő fejezetből derült ki. Olyan európai uniós szövegeket vettem alapul, amiket mind a két nyelvre lefordítottak. Kiválogattam a szövegekből a múlt idejű mondatokat és egymás mellé rendeztem a holland-angol mondatpárokat, amiket egyesével kielemeztem, majd az eredményt egy kördiagram segítségével ábrázoltam. Az eredményekből egyértelműen kiderül, hogy a valóságban nem úgy fordítunk egyik nyelvről a másikra, ahogy azt az elméleti összevetések alapján gondolnánk. A legtöbb esetben teljesen eltérő nyelvtani szerkezeteket és igeidőket használunk, mert mindig figyelemben kell tartani, hogy hogyan is hangzik a legtermészetesebben az adott nyelv. Az ugyanabba a nyelvcsaládba tartozó nyelvek között természetes, hogy vannak hasonlóságok, de két egyforma nyelv nem létezik. Minden nyelv egyedi a maga szépségével.