Az endocrin orbitopathia (EOP) pathogenesisében az orbita fibroblasztok (OF) miofibroblaszttá történő differenciálódása kiemelt szerepet játszik, amelynek kulcsfontosságú regulátora a TGF-β1. A miofibroblasztokat fokozott extracelluláris mátrix (ECM) termelés jellemzi, melynek egyik fő komponense, a hialuronsav (HA) nagy vízmegkötő képessége miatt, jelentősen hozzájárul a szöveti ödéma kialakulásához, rontva az EOP lefolyását. Vizsgáltuk a miofibroblaszt irányú differenciálódás hatását az orbita fibroblasztok HA metabolizmusára, valamint az EOP kezelésében használt glükokortikoidok (GC) hatását a fibroblasztok proliferációjára és HA anyagcseréjére. Igazoltuk, hogy az OF sejtek TGF-β1 általi stimulációt követően miofibroblaszt irányú transzdifferenciálódáson mentek keresztül. Habár hetvenkét óra elteltével mind az EOP, mind a K-OF kutúrák proliferációs rátája csökkent, ez a változás TGF-β1 kezelés esetén jelentősen kisebb mértékű volt. Megfigyeltük, hogy a sejtekhez kötött pericelluláris HA fokozódott, míg a tápfolyadékba termelt HA mennyisége nem változott a kezeletlen sejtekhez viszonyítva. A TGF-β1 a hialuronsav-szintáz-1 (HAS-1) expresszióra fokozó hatást gyakorolt mindkét vizsgált időpontban. Az 1-es típusú hialuronidáz (HYAL1) és a sejtmigrációt indukáló fehérje (CEMIP) expressziója egyaránt csökkent a differenciálódást követően. Ezzel szemben a transzmembrán protein 2 (TMEM2) expressziója 72 órás TGF-β1 kezelés hatására jelentősen emelkedett. Kimutattuk továbbá, hogy a nagy molekulatömegű HA (HMW-HA) aránya a TGF-β által indukált transzdifferenciálódást követően nőtt. A glükokortikoidok egyike sem befolyásolta a fibroblasztok proliferációját, továbbá a PDGF-BB okozta proliferáció fokozódásra sem voltak hatással. A hidrokortizon növelte a HAS1 expressziót, míg mindegyik glükokortikoid csökkentette a PDGF-BB kezelt sejtek HAS2 és HAS3 mRNS expresszióját. A HYAL1 expresszió minden esetben csökkent a glükokortikoid kezelés hatására, míg a HYAL2 expresszióját egyik kezelés sem befolyásolta. A glükokortikoidok származási helytől függően különböző mértékben csökkentették a fibroblasztok HA termelését önmagában adva és PDGF-BB kezelést követően egyaránt, a csökkentő hatás bőrfibroblasztok esetén kifejezettebb volt. Csupán a metilprednizolon és a dexametazon csökkentette a PDGF-BB által indukált HAS2 és HAS3 expresszió fokozódást, míg egyik glükokortikoid sem befolyásolta a PDGF-BB-stimulált HAS1 expressziót. A PDGF-BB kezelés HYAL1 csökkentő hatását egyetlen alkalmazott glükokortikoid sem volt képes gátolni. Eredményeink alapján a HA az EOP pathogensisének egyik központi szereplője, mely a betegség kezelésének új célpontja lehet.

The differentiation of OFs into myofibroblasts, primarily driven by TGF-β1, is a key factor in the pathogenesis of EOP. Myofibroblasts are characterized by enhanced ECM production, with HA being one of its major components. Due to its high water-binding capacity, HA significantly contributes to tissue edema, thereby facilitating the progression of EOP. We investigated the impact of myofibroblast differentiation on HA metabolism of OFs, as well as the effect of GCs on fibroblast proliferation and HA metabolism. Following TGF-β1 stimulation, OF cells underwent myofibroblast transdifferentiation. The proliferation rates of the cultures decreased with time, although this was less pronounced in TGF-β1-treated cells at 72 hours. We found increased amount of pericellular HA, while the HA released into the supernatant remained unchanged compared to untreated cells. TGF-β1 enhanced HAS1 expression at both time points examined, whereas HYAL1 and CEMIP expressions were reduced following differentiation. In contrast, TMEM2 expression was significantly elevated after 72 hours of TGF-β1 treatment. Additionally, we found that the proportion of HMW-HA increased following TGF-β-induced transdifferentiation. None of the GCs affected fibroblast proliferation, nor did they decrease the PDGF- BB-induced increase in proliferation. Hydrocortisone was the only GC that increased HAS1 expression, while all GCs reduced HAS2 and HAS3 mRNA expression. DFs exhibited the highest baseline levels of HAS2. HYAL1 expression consistently decreased in response to GC treatment, while HYAL2 expression remained unaffected. GCs reduced HA production in all fibroblast cultures irrespective of origin, even in the presence of PDGF-BB, with a more pronounced effect in DFs. Only methylprednisolone and dexamethasone could significantly reduce the PDGF-BB-induced increase in HAS2 and HAS3 expressions, while none of the GCs affected PDGF-BB-stimulated HAS1 expression. Furthermore, none of the GCs was able to inhibit the reduction in HYAL1 expression induced by PDGF-BB treatment.