Vizsgálataim középpontjában a jelen kor talán egyik legjelentősebb állattenyésztési és környezeti kihívása áll - a klímaváltozás, illetve ennek gyakorolt hatása az állati szervezetre. A kísérletek elvégzésével arra szeretnék választ kapni, hogy milyen mértékben és milyen formában jelentkeznek a hőstressz élettani hatásai a lovak esetében, különös tekintettel a fiatal egyedekre. A klímaváltozás következtében egyre gyakoribbá és tartósabbá válnak a szélsőséges időjárási jelenségek, köztük a hőhullámok. Az előrejelzések szerint 2030-ra a hőségnapok száma megduplázódik Magyarországon, ami a mezőgazdaság és azon belül az állattenyésztés számára is komoly kihívást jelent. A ló, mint érzékeny, nagy testfelületű állatfaj különösen ki van téve a hőstressz negatív hatásainak, amelyek kihatnak mind teljesítményére, mind egészségi állapotára és szaporodásbiológiai mutatóira. A lótenyésztés egyik legfontosabb produktuma a csikó, amelynek életében meghatározó szerepet játszik az anya mellett töltött időszak. Ebben az érzékeny fejlődési szakaszban a hőstressz nemcsak a csikó hőháztartását és vízfelvételét befolyásolja, hanem közvetve az anya fiziológiai állapotán keresztül is hatással lehet növekedésére és vitalitására. Éppen ezért a csikó–anya páros viselkedésének, vízfogyasztásának és hőmérsékleti reakcióinak vizsgálata különös jelentőséggel bír a jövő lótenyésztési és tartástechnológiai gyakorlatainak fejlesztése szempontjából. A megfigyelések során a következő kérdésre keresem a választ:

• Milyen hatással van a hőmérséklet a csikó légzésére, keringésére és testhőmérsékletére?
• Milyen hatást gyakorol a szélsőséges hőmérséklet a lovak vízfogyasztására?
• Milyen összefüggés van a lovak mozgási szokásai és az időjárás változása között?

A hőstressz hatásainak feltárása és azok megelőzési lehetőségeinek kidolgozása hozzájárulhat a tenyésztés hatékonyságának növeléséhez, az állatok jólétének javításához, valamint a klímaváltozás negatív hatásainak mérsékléséhez.