A szakdolgozatom célja annak a kutatási kérdésnek az igazolása vagy elvetése, hogy a magyarországi transznemű személyek coming out folyamatának különböző szintjein fellépő stigmatizáció érzés gátló tényezőként hat a harmonikus nemi identitásuk kialakulásában. Ennek alapja volt azoknak a hipotéziseknek a vizsgálata, amelyeknek a fókuszában a transzneműek esetleges stigmatizációs és diszkriminációs érzései állnak, külön vizsgálva ezt az egészségügyi ellátásban. Kutatásomban kitértem ezen érzések következtében létrejövő depressziós zavarok lehetséges kimenetelére is. A vizsgálathoz szükséges kérdőíveket online juttattam el a transznemű vizsgálati, illetve a cisznemű emberekből álló kontrollcsoportba. A kapott adatok feldolgozásához a RopStat statisztikai programot használtam. Az eredmények – összhangban az elmúlt évek kutatásaival – azt mutatják, hogy a stigmatizáció összefüggésben van a depressziós tünetekkel, mint ahogyan a diszkrimináció is. Ez a megfigyelés a vizsgálat alapján az egészségügyben fokozottan érezhető. Továbbá a kutatás eredménye arra is rávilágított, hogy a megbélyegzés és az előítéletek között szignifikáns kapcsolat mutatható ki. Vizsgálatom igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a transzneműek életében történő pozitív változásokhoz, életminőségük javításához jelentősen hozzájárulna, ha nem lenne jelen az életükben a megbélyegzés és a diszkrimináció. A társadalmi és kulturális sztereotípiáink megváltoztatásához alapvető feltétel, hogy bővebb információkkal rendelkezzünk a transznemű egyének életéről, nehézségeiről. Ha a transz emberek megfelelő szociális támogatásban, illetve szükség esetén orvosi segítségben részesülnek az átmenet időszakában, akkor a depresszió és a szorongás mértéke a cisznemű kortársaik szintjére vagy annak közelébe süllyed.