A 'Milotai 10' és az 'Alsószentiváni 117' diófajták (Juglans regia L.), beltartalmi, és növekedési tulajdonságainak alakulása eltérő termőhelyi körülmények között
Absztrakt
A diótermesztés folyamatosan növekszik a világon. Igaz ez a termőterületre és a termésmennyiségre egyaránt. Annak érdekében, hogy rentábilisan lehessen a közeljövőben diótermesztéssel foglalkozni, célszerű lesz minél jobban gépesíteni az ültetvényeket és dió számára kedvező tápanyag utánpótlást folytatni. A minél nagyobb termésmennyiség elérése érdekében rendszeres, éves szintű fitotechnikai beavatkozásokat kell végeznünk. A dió esetében kevés információ áll rendelkezésre a fentebb említett beavatkozások hatásait illetően. Dolgozatomban az eltérő kálium túlsúlyos lombtrágya kezelések célja az volt, hogy e kezelésekkel képesek vagyunk e befolyásolni a termőfelület nagyságát. Ehhez tudnunk kell a különböző dózisok pozitív vagy negatív hatásait. A termőfelület növelése egyértelmű célunk. Az adat felvételezés során kitértünk a vesszőhosszok vizsgálatára is. Megállapítottuk, hogy történnek e változások a különböző domborzati viszonyok között (domb/völgy) és eltérő térállásban (10 x 8, 8 x 8 méter). A vizsgált fajták a hazai termesztésben jelentős 'Milotai 10' és 'Alsószentiváni 117'-es fajták voltak. Megállapítottuk, hogy a különböző kálium túlsúlyos lombtrágya kezelések közül az egyszeres dózisok érték el a kívánt termőfelület növekedést, ami közvetve növelheti a későbbi termésmennyiséget. A domborzati viszonyok és térállás helyes megválasztásával szintén növelhető a fák elágazásainak száma. Azonban meg kell említeni, hogy kerülni kell a fagyzugos területeket, hiszen a késő tavaszi fagyok negatívan befolyásolhatják a termésmennyiséget. Tény, hogy a völgyben lévő fák esetén nagyobb a fagyveszély, de adataink alapján azt mondhatjuk, hogy az egyszer kezelt fák fajlagos vesszőszáma viszont itt volt a legnagyobb. A termesztett diófajták tekintetében a piaci igények meghatározóak. A vizsgált ültetvényben a ’Milotai 10’ és az ’Alsószentiváni 117’ termesztése ésszerű, hiszen e fajták paraméterei kiváló eredménnyel szerepeltek a fogyasztói bírálatokon. A különböző időben elvégzett fitotechnikai műveletek célja, hogy kiderítsük melyik metszési időpontban lesz a legrövidebb a "könnyezés" hossza. Megállapítottuk, hogy a csak ritkított, vagy a ritkított és visszacsípett fák hajtásnövekedése és elágazásainak száma milyen kapcsolatban volt. Tapasztalataink alapján kijelenthető, hogy a dió metszésénél figyelnünk kell az optimális időben és megfelelő mértékkel történő beavatkozásokra. A legmegfelelőbb az április végén történő ritkító metszés, de ekkor a sebeket azonnal le is kell zárnunk. A metszés mértéke egyértelműen a fa korához kell, hogy igazodjon. Idősebb fák esetében a karbantartó metszésekkor ritkító, ifjító beavatkozásokat kell előnyben részesíteni. A fiatalabb fákon a vesszők visszacsípésével az elágazások száma növelhető, amennyiben a beavatkozás megfelelő időben, legkésőbb nyáron történik. Ellenkező esetben terméskiesés léphet fel, mert a termőrügyek nem tudnak megfelelően kialakulni a hajtások végén.