A harag értelmezése és reprezentációja egy kora újkori prédikációban
Absztrakt
A záródolgozat tárgya Pázmány Péter A gyilkosságrúl és haragrúl című, pünkösd után ötödik vasárnapi első prédikációja. Az elemzésre választott prédikáció a XVII. században érvényes morálfilozófiai, fiziológiai és retorikai haragértelmezések reprezentatív szövege. Az elemzésben irányadó szempont a pázmányi haragfogalom és harag elleni érvelés. Pázmány számára mind a definícióban, mind az argumentációban meghatározó az antik műveltség. A záródolgozatbeli célkitűzés a prédikáció antik filozófiai és retorikai kontextusának tanulmányozása, a haragra vonatkozó ókori és kora újkori diskurzusok főbb összefüggéseinek áttekintése.
Leírás
Kulcsszavak
harag, indulat, affektus, érzelemtörténet, prédikáció, Pázmány Péter, affektusretorika