Az MSC-k számos szövet kulcsfontosságú szereplői, ezért különböző ingereknek lehetnek kitéve, beleértve a sejthalált indukáló vagy gátló jeleket. Mindezen körülmények meghatározzák az MSC-k életképességét, regeneráló vagy immunválaszt szabályozó funkcióit. Az MSC-k döntően az extracelluláris vezikulák kibocsájtása révén fejtik ki szabályozó hatásukat. Munkám során célul tűztük ki a MSC-vel kapcsolatos immunmoduláció tanulmányozását és optimalizálását, illetve feltárni az MSC-k sejthalálra való érzékenységét. Kísérleteink során MSC sejtvonal és primer csontvelői MSC-ek sejthalál folyamatait vizsgáltuk, majd vérből történő monocita szeparálást követően moDS-eket differenciáltattunk, majd ezen moDS-eket a különböző módon elölt MSCI és BM-MSC sejtmentes felülúszójával illetve TLR ligandumokkal kezeltük. A termelt citokinek meghatározását ELISA módszerrel a dendritikus sejtek fenotípusát pedig áramlási citometriával vizsgáltuk. Megállapítható, hogy az MSC sejtvonal és a csontvelői MSC-ek apoptózisa, nekroptózisa, piroptózisa és ferroptózisa egyaránt, jól reprodukálható módon kiváltható. Eredményeink alátámasztják hogy, az élő és halott MSC-ek is rendelkeznek immunmoduláló képességgel. Bizonyítást nyert, hogy a különböző módokon elpusztuló MSCk eltérően hatnak a DS-ek funkcionális aktivitására. Eredményeink alapján esély lehet rá, hogy sejthalál indukciókkal bővítsük az „MSC-priming” lehetőségeit és hozzájárulhassunk a sejtmentes MSC-alapú terápiák hatékonyságának növeléséhez a sejtek szekretomának befolyásolása révén.