Dolgozatomban ismertetem az érzelmi intelligencia és a kevert érzelmi intelligencia modellek elméleti hátterét. A legismertebb modelleket röviden bemutatom. A Bar-On érzelmi intelligencia elméletet és tesztet részletesen ismertetem, mert ez képezte kutatásom egyik fő komponensét. Kitérek az érzelmi intelligencia mérésének problematikájára, melyet a teljesítménytesztek és az önbeszámolós tesztek különbségei és ezen tesztek sokszínűségére okoz. Részletezem az érzelmi intelligencia, az emocionális és szociális kompetenciák mérésének kritikáit. Kutatásomat középiskolás diákok körében végeztem, ahol vizsgáltam, hogy a tanulók érzelmi intelligenciája, rezilienciájuk mértéke (mennyire képes visszatérni a személy az eredeti, normál állapotába egy őt ért stresszhelyzetet követően) és tanulmányi eredményük között található-e pozitív kölcsönhatás. A kitöltött tesztek elemzése és értékelése után a következő eredményeket kaptam: A magasabb érzelmi intelligencia szinthez és magasabb reziliencia szinthez jobb tanulmányi eredmény társul. A technikumi képzésben tanuló diákok magasabb reziliencia szinttel és érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint a szakképző osztályokba és a kétéves érettségire felkészítő osztályokba járók. Az anya és az apa iskolázottsága pozitívan befolyásolja gyermekeik érzelmi intelligencia szintjét, magasabb végzettségű szülők gyermekei magasabb EQ-val rendelkeznek. A reziliencia teszten elért pontszámok nem mutattak pozitív korrelációt a stresszmenedzsment skálán kapott értékekkel egyik képzéstípus esetén sem, viszont közepes erősségű kapcsolat mutatható ki a diákok reziliencia szintje és az alkalmazkodásuk mértéke között. Végezetül ismertetem a potenciális korlátozásokat, melyek befolyásolhatják a kutatás eredményét: a vizsgálatok csak összefüggéseket mutatnak ki, nem ok-okozati kapcsolatokat, a személyiségjegyek, szociális háttér, iskolai környezet és a társadalmi kívánhatóság hatása formálhatja a kapott eredményeket.