The purpose of the editorial foreword is to present the special issue, to summarize the lessons I have found in the studies on the relationship between social work, spirituality, and churches, both in general and here and now in Hungary. The relevance of and interest in the topic is that nowadays the role of churches in social care is expanding both in Hungary and in other European countries, while their missionary role is steadily decreasing. This situation is creating tensions between those who believe that the state should have primary responsibility for the social rights of citizens and those who would rather see the responsibility for the welfare of individuals falls to the individuals themselves, then to their families, the local community, the parishes, and only as a last resort to the state. In a tense political climate, it is important to highlight the values and ethical principles that fundamentally unite believing and non-believing social workers, i.e., the spirituality that is at the core of all genuine social work, and to detach the issue from the political substrate that makes the conflict between social work rooted in religious faith and social work rooted in science seem irreconcilable.

A szerkesztői előszó célja a különszám bemutatása, azoknak a tanulságoknak az összefoglalása, amelyeket én találtam a tanulmányokban a szociális munka, a spiritualitás és az egyházak kapcsolatáról egyrészt általában, másrészt itt és most Magyarországon. A téma jelentőségét és érdekességét az adja, hogy manapság az egyházak szerepe mind Magyarországon, mind Európa más országaiban egyre bővül a szociális ellátásban, míg missziós szerepük folyamatosan csökken. Ez a helyzet feszültségeket okoz azok között, akik úgy gondolják, hogy elsődlegesen az államnak kell felelősséget vállalnia az állampolgárok szociális jogainak érvényesítésében és azok között, akik az egyének jólétéről való gondoskodást inkább maguknak az egyéneknek, azután a családjuknak, a helyi közösségnek, az egyházközségeknek, és csak legvégső esetben az államnak a felelősségi körébe utalnák. A feszültségteli politikai klímában fontos felmutatni a hívő és nem hívő szociális munkásokat alapvetően összekötő értékeket és etikai elveket, azaz a spiritualitást, ami minden valódi szociális munka magja, és leválasztani az ügyről a politika hordalékát, ami kibékíthetetlennek igyekszik feltüntetni az ellentétet a vallásos hitben és a tudományban gyökerező szociális munka között.