A vizsgálatomat két fóliasátras kertészetben végeztem 2021-ben, amelyek közel két évtizede hosszúkultúrás, talaj nélküli paradicsomhajtatással foglalkoznak a fűtött termesztőberendezéseikben. Célom az volt, hogy két növényvédelmi technológia, azaz a kémiai és biológiai növényvédelem mellett megtudjam, hogyan alakul a paradicsom legfontosabb kártevőinek populációdinamikája, a károsítás mértéke, ezáltal a termésmennyiség, illetve a technológiák költségeinek alakulása. Az összehasonlítás jó alapjaként szolgált, hogy a két termesztőház azonos szerkezeti felépítésű és alapterületű, valamint a termesztett hibrid és palántázás időpontja is azonos volt. A különbséget kizárólag az jelentette, hogy amíg az egyik termesztőházban peszticidekkel védekeztünk a kártevők ellen, addig a másik növényházban biológiai növényvédelmet alkalmaztunk, ami során Macrolophus caliginosus ragadozó poloskákat, Encarsia formosa fürkészdarazsakat és Eretmocerus eremicus fürkészdarazsakat telepítettünk be a növényállományba. Mindkét növényház termesztőhajóiban csapdázási pontokat állítottam fel, amelyek az adatokat szolgáltatták. Ez növényházanként 5-5 pontot jelentett, amelyek a termesztőhajók közepére lettek pozícionálva. A tenyészidőszak végén összesített termés mennyiségi és minőségi eloszlása jelentős különbséget mutat a két növényvédelmi technológiában. Biológiai védekezés mellett 11,2 %-kal több termést takarítottunk be, mint kémiai védekezésnél. Az első osztályú bogyók száma is nagyobb volt, míg az árbevétel tekintetében a biológiai termesztés 13,7%-kal haladta meg a kémiai növényvédelmet alkalmazó növényház árbevételét. Ez a bevétel többlet, ami a vizsgált 2500 négyzetméteres termesztőház esetén milliós nagyságrendű, bőven képes volt fedezni az összesen mintegy 70 000 Ft többletköltséget.