Napjainkban a lakosság mindennapi problémájává vált az eladósodottság. A lakossági fizetőképesség jelentős romlása miatt a háztartások kénytelenek külső finanszírozási forrást igénybe venni. Dolgozatomban a két legnagyobb külső finanszírozási lehetőséggel foglalkoztam, a banki hitellel, illetve a lízinggel. Egy részletes elméleti áttekintés után gyakorlati példán keresztül mutattam be a lakossági hitelezést, külön hangsúlyt fektetve a jelzálogkölcsönre, hiszen ezen a pénzügyi piacterületen bonyolódik le a hosszú távú hitelügyletek nagy része. A lakosságnak lehetősége van deviza- és forintalapú hitel felvételére, Szakdolgozatomban összehasonlítottam mind a két hitelfajtát. Az összehasonlítás révén kiderült, hogy a forinthitel kedvezőbbnek mondható, annak ellenére, hogy magasabb a kamata, illetve a törlesztő részlete. A gazdasági válság és a forint tartós gyengülése miatt a késedelmes hiteltartozásoknak (2.843,5 milliárd Ft) több mint 50%-át a lakossági hitelállomány (1.489,5 milliárd Ft) tette ki. Ennek következtében 2009-ben 2008-hoz 74%-kal, 2010. szeptemberében 2009. ugyanezen időszakához képest 63%-kal több lakóingatlant vontak végrehajtási vagy egyéb tartozás rendezési eljárás alá. Összességében a gazdasági és pénzügyi válság hatására a hitelfelvételi kedv jelentősen csökkent. A hitellel finanszírozók kiszolgáltatottak a bankszektorral szemben. A másik oldalról értékelve a helyzetet megállapítható, hogy a hitelek megtérülése veszélybe kerül sok esetben. A bankok az ilyen kockázatokat próbálják a hitelfelvételi feltételek szigorításával kivédeni. A kedvező finanszírozási megoldásokat keresni kell, és lényeges a megalapozott, teherviselést figyelembevevő döntés.