Mivel a világ népességszámának drasztikus növekedésének eredményeként egyre nagyobb problémát jelent az emberek élelmiszerrel történő ellátása, a hatékony mezőgazdasági termelésre a korábbiaknál is nagyobb szükség van. Előtérbe kerülnek azok a módszerek, technológiák, anyagok, amelyek alkalmazásával növelni lehet a növénytermesztésben a termésátlagokat és a minőséget. Ugyanakkor az is egyértelművé vált, hogy az utóbbi egy-két évtizedben a mezőgazdaság és az élelmiszer-előállítás területén is erősödtek a fenntarthatósággal kapcsolatos elvárások. A hagyományos szántóföldi növénytermesztés mellett egyre nagyobb szerep jut az ökológiai gazdálkodásnak, mely utóbbi esetében a termésátlagok alacsonyabbnak mondhatók. Így az ökológiai szántóföldi növénytermesztés során még inkább szükség van a termésátlagok növelésére. Dolgozatomban a Plan Tonic növénykondicionáló készítmény hatását vizsgáltam őszi búza, napraforgó, cukorrépa és szója kultúrákban. Dolgozatom célja volt szántóföldi parcellás kísérletekkel meghatározni, hogy a Plan Tonic növénykondicionáló készítmény milyen hatással van az említett négy növényre, azok beltartalmi értékére, kórtani eredményére, terméseredményére, valamint a magkórtani jellemzőire. A saját kísérlet során két táblán került elhelyezésre őszi búza, cukorrépa, napraforgó és szója. Az elővetemény napraforgó és őszi búza volt. A kísérlet mészlepedékes csernozjom talajon történt. A termőréteg 70 cm, a humusztartalom 2,1 %, az aranykorona érték 32. Az Arany-féle kötöttség: KA 42, pH 72. Valamennyi növénykultúrát két alkalommal kezeltem Plan Tonic növénykondicionáló szerrel. A kórtani felvételezések eredményei azt mutatták, hogy az őszi búza esetében búza lisztharmatot és levélfoltosodást azonosítottam. A lisztharmat fertőzöttség esetében nem mutatható ki matematikailag igazolható különbség a kontroll és a kezelt parcellák között, Ugyanakkor a levélfoltosodás vonatkozásában beigazolódott a Plan Tonic jótékony hatása. A napraforgóban előforduló betegségek esetében nem volt kimutatható eltérés a kontroll és kezelt állomány között. A cukorrépa Cercospora beticola fertőzöttsége a kezelt állományban a felvételezés időpontjában alacsonyabb volt, mint a kontroll növények esetében. A cerkospórás levélfoltosság vonatkozásában a kezelt növényeknél alacsonyabb volt a fertőzöttségi arány. A kontroll és a kezelt szója állományban több felvételi időpontban sem találtunk beteg növényeket. A terméseredményeket és a beltartalmi eredményeket vizsgálva elmondható, hogy a búza és a cukorrépa esetében a termés mennyiségében kimutatható különbség volt a Plan Tonic növénykondicionálóval kezelt növények számára. A napraforgónál termésben és olajtartalomban, míg a szójánál termésben, olajtartalomban és fehérjetartalomban nem volt kimutatható valós különbség a kontroll növények és a növénykondicionálóval kezelt növények között. Ugyanez igaz a cukorrépa cukortartalmára. A napraforgó alacsony termésátlagához jellemzően a hiányos növényállomány járult hozzá. Összességében megállapítható, hogy a Plan Tonic növénykondicionáló szer hatása igen eltérő a különböző növények vonatkozásában. Ezért egy jövőbeni kutatás keretében szükségesnek tartom vizsgálni egyéb növénykondicionáló készítmények hatását ezekre a növényekre. Szintén érdemes lenne megvizsgálni, hogy Plan Tonic növénykondicionáló használatára fordított költségek statisztikailag kimutathatóan megtérülnek-e, illetve többlet bevételt képesek-e eredményezni.