A folyékony, bevételre szánt gyógyszerek vizes közegük lévén mikrobiológiai tartósítást igényelnek. Erre a célra a leggyakrabban különböző p-hidroxi-benzoesav észtereket (parabéneket) alkalmaznak, kisebb részben szorbátokat, benzoátokat. A különböző vegyületcsoportokat nem csak a gyógyszer-, hanem az élelmiszer- és a kozmetikai ipar is használja így elterjedt segédanyagoknak számítanak. Az elmúlt évtizedben a parabének kapcsán jelentős, endokrin rendszert befolyásoló hatásokat tártak fel, melyek pontos kockázata jelenleg vitatott, azonban már több területen is jogszabállyal korlátozták alkalmazhatóságukat. Ugyanakkor egyik érintett iparág sem kezdett el széleskörben új, biztonságosabb vegyületeket alkalmazni. A kutatás során olyan kísérletsorozatokat dolgoztunk ki, melyek segíthetnek a fennálló problémát megoldani. Ehhez a humán Caco-2 sejtvonalon MTT és NR citotoxicitási teszteket végeztünk, Galleria mellonella lárvákon befecskendezéses toxicitási vizsgálatokat hajtottunk végre, illetve a különböző kísérletek mikrobiológiai mérésekkel lettek kiegészítve. A munka során segédanyag-tartósítószer interakciókat, szorbát-észtereket, különböző tartósítószer sókat, illóolaj tartalmú emulziókat és parabének szerkezet-hatás összefüggéseit vizsgáltuk. A disszertációban ismertetett eredmények alapján a segédanyag-tartósítószer interakciók és a szorbát-észterek megoldást nyújthatnak a parabének jelentette problémákra, valamint sikerült a citotoxicitási tesztek és az in vivo toxicitási vizsgálat összekapcsolásával egy rugalmas, biokompatibilitást mérő protokollt kidolgozni.

Oral liquid preparations require microbial preservation due to their aqueous medium. For this purpose, various p-hydroxybenzoic acid esters (parabens) are usually used, but to a lesser extent sorbates and benzoates applied too. The various groups of compounds are used not only in the pharmaceutical but also in the food and cosmetic industries and are therefore common excipients. Significant endocrine disrupting effects on parabens have been identified in the last decade and the exact risk of which is currently disputed, but their applicability has already been limited by legislation in several areas. At the same time, none of the industries concerned have started to use new, safer compounds on a large scale. In our research, we planned a series of experiments that can help to solve the existing problem. For this, MTT and NR cytotoxicity tests were performed on the human Caco-2 cell line, toxicity studies were performed on Galleria mellonella larvae, and the various experiments were supplemented with microbiological measurements. Excipient-preservative interactions, sorbate esters, various preservative salts, essential oil-containing emulsions and structure-activity relationships of parabens were investigated. Based on the results described in the thesis, excipient-preservative interactions and sorbate esters can provide a solution to the problems posed by parabens, and a flexible biocompatibility measurement protocol has been developed by combining cytotoxicity tests and in vivo toxicity testing.