Kiemelkedően fontos szerepet foglal el a donorgondozás, nem csak az orvostudományban, hanem az emberek életében is. Tudniillik világszerte eddig közel egy millió beteg kapott új szervet és évente több tízezer új beavatkozás történik. Ennek az eljárásnak meghatározott útja van, amelynek az egyik fontos állomása a diplomamunkám témájául szolgáló donorgondozás. Diplomamunkám során ezt az eljárást ismertetem jogi és szakmai aspektusból, valamint vizsgálom az érvényes magyarországi protokoll alapján a B-A-Z Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály donorgondozási gyakorlatát. Ennek során összehasonlítom az elmúlt két év beteg anyagát, valamint a 2011-es adatokat a Szervkoordinációs Iroda által közzé tett országos átlaggal, valamint összevetem a hazai protokollt két külföldi példával. A vizsgálataim során számos, igen fontos tényt és következtetést állapítottam meg. Egybevetve az országos adatokat a B-A-Z Megyei Kórház eredményeivel megállapíthatom, hogy az epidemiológiai adatokban (életkor, diagnózis) nagy eltérés nincs. A gondozási idő viszont hosszabb volt. Általánosan elmondható, hogy az osztály a kiugró eltéréseket jól kezeli, a fellépett hypotensiot minden esetben néhány órán belül sikerült kezelni. A hypothermia helyreállítása is sikeres volt, amelyet fontos korrigálni, mert 35oC maghőmérséklet alatt az agyhalál megállapítása nem lehetséges. A hatékony donorgondozás ellenére, a magas nátrium szint korrigálása mindkét évben gondot okozott. Összehasonlítva a külföldi példákat a magyar mintával megállapítottam, hogy az általam említett két nemzetközi centrum által alkalmazott protokoll néhány lélegeztetési és haemodinamikai paramétert illetően engedékenyebb, mint a magyar, a magas nátrium szintet illetően viszont szigorúbb kritériumnak kell megfelelni. A többi paramétert illetően a hazai és nemzetközi ajánlások ugyanazok voltak.