Dolgozatomban a szélsőjobboldal diszkurzív vizsgálatával foglalkozom. A narratív (v. filológiai) fordulat óta úgy tekintünk a nyelvre, mint a társadalmi realitásokat létrehozó entitásra, amely csupán a valóságról készült lenyomat vagy reflexió, hanem éppen a nyelv konstruálja meg ezt a valóságot.

A diskurzuselemzés elméleti apparátusát tekintve Michel Foucault diskurzusfelfogása és az interpretatív társadalomtudomány hagyományaira támaszkodom. Ezek mellett kiemelten fontos szereppel bír a kritikai diskurzuselemzés képviselőinek munkássága, elsősorban Teun van Dijk és Ruth Wodak műveire hivatkozom.

A szélsőjobboldalt eklektikus fogalomként értelmezem, melyet különböző diskurzusok uralnak. A nemzeti radikalizmus és a hungarista, illetve nemzetiszocialista eszmerendszerek különbségét vizsgálva olyan performatív eseményeken keresztül, mint ünnepek, zenei szubkultúra és koncertek, utazás, valamint fogyasztás. Ezeken keresztül reprezentálja és reprodukálja magát a közösség, melyben a „mi” és „ők” kategóriái élesen differenciálódnak. Az elméleti hátteret figyelembe véve úgy gondolom, több diskurzuselemzővel egyetértésben, hogy az ellenség fogalma is kommunikatív-diszkurzív konstrukció eredménye és éppen ezért nem állandó. Ennek a konstrukciónak a nyelvi megvalósításának vizsgálatára teszek kísérletet