Munkánk során a leucin, izoleucin, valin és a hipoklórossav között lejátszódó reakciókat vizsgáltuk különböző körülmények között. Részletesen tanulmányoztuk a reakcióban keletkező N-klór-BCAA-k bomláskinetikáját és a bomlás mechanizmusát. A három klóramin bomlásának összehasonlítása alapján elmondható, hogy stabilitásuk erősen lúgos közeg felé haladva csökken, míg enyhén lúgos, semleges tartományban viszonylag stabilak. Az MCL körülbelül kétszer olyan gyorsan bomlik, mint az MCI vagy MCV, ennek oka a molekula szerkezetével van összefüggésben. A bomlás minden esetben két reakcióúton játszódik le. Az egyik sebessége független a pH-tól, a másiké pedig lineárisan nő a hidroxidion koncentrációjának növelésével.
Az NMR vizsgálatokkal igazoltuk a termékek szerkezetét. Termékként az adott klóraminból megfelelő aldehid keletkezik.