Az ujjlenyomatot már régóta használják egyének személyazonosságának megállapítására. Tudomásunk szerint már az ősi egyiptomiak és kínaiak is alkalmazták bűnözők azonosítására, valamint üzletkötések hitelesítésére. [1] F. Galton már több mint száz évvel ezelőtt kimutatta, hogy az ujjlenyomat jellegzetes mintázata minden személynél változatlan marad egész élete során.[2] Azóta az ujjlenyomat-azonosítás a személyazonosság megállapításának legfontosabb eszköze lett, mind a büntetés-végrehajtásban, mind a különböző biztonsági beléptető rendszerekben. [3] Bár a biometria fejlődésével napjainkban az ujjlenyomat azonosítás használata a személyazonosság megállapítására elvesztette egyeduralmát, mindazonáltal biztonsági rendszerekben még mindig kiválóan alkalmazható, mivel a téma nagy szakirodalommal rendelkezik, és már több ipari alkalmazásban bizonyította hatékonyságát. Dolgozatom első részében egy ilyen, beléptető rendszerekben felhasználható ujjlenyomat-azonosító program megvalósításának és működésének legfontosabb lépéseit mutatom be. A második részben pedig sorra veszek pár lehetőséget a bemutatott program fejlesztésére. A programot [4] alapján készítettem, erre a jegyzetre hivatkozok többször az alábbiakban. A jegyzet tartalmát nem tartottam fontosnak részletesen bemutatni, inkább annak számítástechnikai megvalósítását fejtettem ki, néhol idézve a program egyes részleteit is. A programnak a FingerPrint Analyser nevet adtam, és a legtöbb helyen FPA –ként hivatkozom rá.