Invazív terápiás beavatkozások hatása az endothel- és thrombocyta aktivációra krónikus totális coronaria occlusióban szenvedő betegekben
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Munkánk során krónikus totális coronaria occlusióban szenvedő betegek percutan interventiója kapcsán kialakuló endothelsejt és thrombocyta aktivációt vizsgáltunk. Ehhez három különböző időpontban nyert vérmintából meghatároztuk a thrombocyták felszíni P-szelektin expresszióját, számos adhéziós fehérje plazmakoncentrációját, egyes mikroRNS-ek relatív expresszióját, valamint a véralvadást jellemző trombingerenációs potenciált. Kutatásunk első részében a WE- és DR-technikával kezelt betegek laboreredményeit hasonlítottuk össze. A vizsgálatok alapján igazoltuk, hogy a dissectiós eljárással kezelt betegek hosszútávon fokozott endothelsejt aktivitást mutatnak, melyet az adhéziós fehérjék emelkedett plazmakoncentrációja és a megnövekedett trombingenerációs potenciál jelez. Kutatásunk második felében a beavatkozások karakterisztikájával összefüggő sejtaktivációs változásokat térképeztük fel. Ehhez négy szempont alapján két részre osztottuk a betegpopuláció tagjait. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a magas J-CTO score-ral rendelkező, hosszú beavatkozáson áteső betegek rövid távon szignifikánsan emelkedett thrombocytaaktivációt mutatnak, míg hosszútávon többnyire az endothelsejt aktiváció dominál, melyet a hónapokkal a beavatkozás után is perzisztáló emelkedett solubilis P-szelektin koncentráció is alátámaszt. Az egyes mikroRNS-ek relatív expressziójára vonatkozó adatok némileg ellentmondásosak, így nem járultak hozzá a kutatásból származó következtetések levonásához. Laboratóriumi eredményeink arra utalnak, hogy a hosszú ideig tartó, összetett, kiterjedt érsérüléssel járó beavatkozások fokozott thrombocyta aktivációval és így magasabb ST rizikóval járnak a korai utánkövetési periódusban, míg a késői posztoperatív időszakot markáns endothelsejt aktiváció jellemzi, mely feltehetően a késői szövődményekért is felelős lehet.
In present study we investigated endothelial cell and platelet activation in connection with percutaneous coronary intervention in patients suffering from chronic total coronary occlusion. For this purpose, the surface-bound P-selectin of platelets, the plasma concentration of soluble adhesion molecules, the relative expression of selected microRNAs, and the thrombin generation potential were determined from blood samples obtained at three different time points. In the first part of our research, laboratory parameters of the WE- and DR-treated group were compared. Based on the tests, we confirmed that patients treated with the DR procedure show increased endothelial cell activity in long term, which is indicated by the increased plasma concentration of adhesion proteins and the increased thrombin generation potential as well. In the second round, cell activation changes related to the characteristics of the intervention were analyzed. For this purpose, the members of the patient population were divided into two parts based on four criteria. We found, that patients with high J-CTO score who underwent prolonged, complex intervention show significantly increased platelet activation in short term, while in long term, endothelial cell activation mostly dominates, which is supported by the significantly elevated concentration of soluble P-selectin, that persists even months after the procedure. Data on the relative expression of selected microRNAs are somewhat contradictory, so they did not contribute to drawing conclusions from the research. Our laboratory results indicate, that long-lasting, complex interventions with extensive vascular injury are associated with increased platelet activation and thus a higher ST risk in the early follow-up period, while the late postoperative period is characterized by remarkable endothelial cell activation, which may presumably also be responsible for late complications.