A szakdolgozatomban részletesen mutattam be a polgári engedetlenséget, mint erőszakmentes ellenállási formát. Az első fejezetben a törvényeknek valóengedelmesség igényét, és az annak való esetleges ellenszegülés lehetőségeit elemeztem ki.A beegyezés elmélet vizsgálata során megállapításra került, hogy annak legitimációját az adja, hogy kényszermentes és szuveréndöntésen kell alapulnia.A második fejezetben a polgári engedetlenségről szóló elméletek történeti áttekintésével foglalkoztam. A harmadik fejezetben a polgári engedetlenség fogalmát tisztázza, itt elhelyezésre kerül jogrendszerben, de azt is megállapítom, hogy a többi a demokráciákban bevett tiltakozási formák közül kilóg a polgári engedetlenség, ugyanis az már a jogrendszer határán helyezkedik el.Henry David Thoreau műve alapján a negyedik fejezetben megismerhetjük azt az embert, aki feladva polgári életét kivonult társadalomból és a Walden-tó partján önellátóként élve, mintegy kivonta magát az állam fennhatósága alól.Az ötödik fejezetben tárgyalt Mahátma Gandhi pedig Thoreau-hoz hasonlóan szintén feladta kényelmes polgári életét azért, hogy az erőszakmentes polgári engedetlenség eszközével az indiai nép függetlenségét kivívja. A hatodik fejezet pedig egy másik emblematikus férfival foglalkozik, ő Martin Luther King, aki szintén az erőszakmentes polgári engedetlenség eszközét választotta arra, hogy az afrikai-amerikai közösséget sújtó faji diszkrimináció ellen felvegye a harcot.Zárásként pedig elmondható, hogy a polgári engedetlenségnek, mint erőszakmentes ellenállásnak van a mai korban is létjogosultsága, minél többen választják ezt a tiltakozási formát az erőszak alkalmazása helyett, annál hamarabb jöhet el egy jobb világ.