Napjaink büntetőeljárásának egyik nagy kérdése az eljárások gyorsításának, lerövidítésének megoldása. Ennek alapján rendkívül fontos annak ismerete, hogy akár a vádemelés előtt, akár a vádemelés után milyen lehetőségek vannak arra, hogy a terhelt megállapodjon az aktuális hatósággal és ezáltal elkerülje a bírósági utat. A modernizáció egyik nagy következménye, hogy a büntetőeljárás hagyományos alapelvei veszítenek erejükből, mint például a közvetlenség elve vagy az anyagi igazság elvei. A hatályos törvény egyik célkitűzése, mint a büntetőeljárás menetének gyorsítása jelentősen csökkenti a rég megszokott eljárási rítust, annak köszönhetően, hogy az új büntetőeljárási törvény a vádlott egyes aktuális érdekeinek érvényesítését hivatott inkább szolgálni, mintsem a régi rendszeralkotó alapelvek érvényesülését. Nyilvánvaló célkitűzés lehet a büntetőeljárási költségek csökkentése, a bíróságok ügyterhének csökkentése és a büntetőeljárás észszerű időben történő elbírálása. A büntetőeljárástól való elterelés és a büntetőeljárás menetének leegyszerűsítése olyan lehetséges megoldásai az eljárás gyorsításának, melyek a hatályos törvény szerint már jelenleg is működnek és jól bevált alternatívákká váltak. Jellemzően a vádlott érdekei szem előtt tartása mentén kerül sor ezekre a másodrendű megoldásokra, de több esetben képezi kritika tárgyát az, hogy ezek valójában a vádlotti alapjogok csorbítását eredményezik.