Vádemelés, mint végső eszköz – a diverzió lehetőségei az új büntetőeljárásban

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Napjaink büntetőeljárásának egyik nagy kérdése az eljárások gyorsításának, lerövidítésének megoldása. Ennek alapján rendkívül fontos annak ismerete, hogy akár a vádemelés előtt, akár a vádemelés után milyen lehetőségek vannak arra, hogy a terhelt megállapodjon az aktuális hatósággal és ezáltal elkerülje a bírósági utat. A modernizáció egyik nagy következménye, hogy a büntetőeljárás hagyományos alapelvei veszítenek erejükből, mint például a közvetlenség elve vagy az anyagi igazság elvei. A hatályos törvény egyik célkitűzése, mint a büntetőeljárás menetének gyorsítása jelentősen csökkenti a rég megszokott eljárási rítust, annak köszönhetően, hogy az új büntetőeljárási törvény a vádlott egyes aktuális érdekeinek érvényesítését hivatott inkább szolgálni, mintsem a régi rendszeralkotó alapelvek érvényesülését. Nyilvánvaló célkitűzés lehet a büntetőeljárási költségek csökkentése, a bíróságok ügyterhének csökkentése és a büntetőeljárás észszerű időben történő elbírálása. A büntetőeljárástól való elterelés és a büntetőeljárás menetének leegyszerűsítése olyan lehetséges megoldásai az eljárás gyorsításának, melyek a hatályos törvény szerint már jelenleg is működnek és jól bevált alternatívákká váltak. Jellemzően a vádlott érdekei szem előtt tartása mentén kerül sor ezekre a másodrendű megoldásokra, de több esetben képezi kritika tárgyát az, hogy ezek valójában a vádlotti alapjogok csorbítását eredményezik.

Leírás
Kulcsszavak
egyezség, közvetítői eljárás, ügyészség, büntetőeljárás
Forrás