Napjainkban a pedagógusokat az életpályamodell bevezetése jelentősen érinti, azonban több pedagógus kollégával folytatott beszélgetésből kiderült – az oktatás-nevelés más-más területeiről is, nemcsak az óvodai nevelésből –, hogy aki nem áll minősítés előtt, nem érintett vagy esetleg nem érdeklik a változások, a pedagógusok jelentős hányada azzal sincs tisztában, mi is az a minősítés, tanfelügyelet, intézményi önértékelés, nem is beszélve a portfólióról, a 8 pedagógus kompetenciáról és a hozzájuk kapcsolódó 77 indikátorról, az 5 vezetői és 7 intézményi kompetenciáról vagy a tanfelügyeleti standardokról. Vannak, akik azt vallják, hogy amíg nem muszáj, addig nem minősíttetik magukat. Még a pénz vagy a szakmai elismerés sem hat rájuk motiválóan. Azonban úgy gondolom, hogy a pedagógusoknak egy összefoglaló képet kellene kapniuk arról, hogy mi is az amiben most jelenleg így vagy úgy, akarva, akaratlanul de részt kell venniük. A fejlődés ezen a téren sem állítható meg, és ha ennek a változásnak aktív részesei lehetünk miért ne tegyük meg, hiszen a mi életünkről is szó van alakítsuk ezt úgy, hogy büszkék lehessünk önmagunkra! Próbálok egy összefoglaló képet nyújtani a tanfelügyeletről és az intézményi önértékelésről. Teszem ezt azért, mert a minősítéshez vezető út első lépcsőfokai ezek. Itt megismerhetjük az erősségeinket és a fejleszthető területeket, ajánlást kapunk ahhoz miben kell fejlődnünk. A tanfelügyeleti megállapítás majd a minősítés során 30%-ban fog számítani az értékelésben. A vezetőknek nagy felelőssége van abban, hogy az intézményében dolgozó pedagógusok hogyan és mi módon tájékozódnak az őket érintő törvényi változásokról, hogyan kommunikálja kollégái felé az elvégzendő feladatokat. Ahogyan a vezető áll a változások elé, a többi pedagógus hozzáállásán is érezhető lesz ez a hatás. A kollégák bevonása egy-egy megoldandó problémába sokat javíthat a szervezeti légkörön.