A dolgozatom tárgya az üzletrész, mint a társasági jog egy fontos és a köznyelvben is igen gyakran használt intézménye. Az általam vizsgált problémakör nem akként jelenik meg a mindennapi gyakorlatban, hogy mintegy akadályt képezve meghiúsít bizonyos piaci folyamatokat, sokkal inkább abban mutatkozik meg a téma fontossága, hogy naponta köttetnek üzletrész-átruházására irányuló ügyletek és azok jogi megítélése számos esetben bizonytalan. A vizsgálataim során sorra vettem, hogy miként ruházható át a hatályos magyar jogunk szerint az üzletrész, milyen szerződést köthetnek a felek, illetve ezen ügyleteknek mi a helyes jogcíme. Azon piaci szereplők, akik a jogi szabályozást nem ismerik mélyrehatóan, azok talán első ránézésre kétkedve fogadják, miért indokolt a kérdés vizsgálata, hisz a gyakorlatban nap, mint nap számos „üzletrész- adásvételi szerződést” kötnek a felek problémamentesen, így a kft.-be belépni kívánó és onnan kilépni szándékozó személyek céljai gond nélkül teljesülnek. Ez a felfogás azonban szem elől téveszti azt a tényt, hogy az üzletrészt a magyar jog nem tekinti dolognak, így tulajdonjog tárgya sem lehet. Igyekeztem az elmúlt húsz-harminc év jogalkalmazási gyakorlatának fontos állomásait is bemutatni, kihangsúlyozva a jelentősebb ellentmondásokat. A problémakör alapos feltárása mellett azonban az alternatív megoldási javaslatokat is áttekintettem, azok jogrendszerünkkel való kompatibilitását megvizsgáltam. Ezeket törekedtem aszerint szemügyre venni, hogy minden jogszabályok által megengedett lehetőséget górcső alá vettem és az egyes javaslatokat nem kizártam az esetleges opciók közül, csupán rögzítettem annak előnyeit és hátrányait, ezek arányát összevetve pedig megfogalmaztam saját konklúzióimat az adott jogintézmény kapcsán. A dolgozat végén elhelyezett összegzésből pedig kiderül, hogy a sorra vett módozatok közül a Wellmann György által megfogalmazott javaslatból kiragadott megoldást találtam a leginkább kivitelezhetőnek. Több szempontból is feltérképeztem, miért lenne indokolt a tulajdonjog tárgyainak körét bővíteni, és úgy vélem ezzel az üzletrészhez tapadó dogmatikai problémaháló végre felszívódna és külföldi példákhoz hasonlóan a hazai jogrendszerünkben is könnyen elhelyezhető lenne a jogintézmény. Azzal, hogy a jogalkotó rögzítené: tulajdonjog tárgya nem csak testi tárgy lehet, hanem más vagyonelemek is, végre világossá válna a főcímben feltett kérdésem, hogy hogyan is cserélhet gazdát egy kft. üzletrésze, - a jogszabályoknak és jogdogmatikának teljességgel megfelelve, - miként nevezhetjük ezen átruházó kontraktust.