Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy melyek azok a szocializációs tényezők, melyekhez a kábítószer használók kisgyermekkorukban nem jutottak hozzá? Továbbá, hol van az a pont, ahol kisiklott az életük és mekkora szerepe van ebben a családnak, a családi miliőnek? Érdekeltek a kockázati tényezők és azok a protektív tényezők is, melyek segítségével a deviáns viselkedés jövőbeli kockázata csökkenthető. A családi színtér mellett kíváncsi voltam a kortárs közeg befolyására, hogy mennyire bizonyítható tudományos megközelítéssel, az az állítás, hogy: „…azért ilyen, mert rossz társaságba keveredett!” Kutatásomban kvalitatív módszert alkalmaztam, melyet félig strukturált interjúkkal valósítottam meg. Hipotézisem volt, hogy a diszfunkcionális családi szocializáció, a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztettség a legnagyobb rizikófaktor a szenvedélybetegségek kialakulását tekintve. A szakirodalmi kutatómunka és a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban készített saját kutatás tapasztalataként elmondhatom, hogy az elsődleges szocializációs közeg diszfunkcionális működése hatással van a későbbi kábítószerhasználatra, azonban a mélyszegénység nem feltétlenül a legkiemelkedőbb rizikófaktorként értelmezendő. Hipotézisem tehát részben igazolódott be.